A kérdés
Üdv! 18 éves lány vagyok. Azzal a kérdéssel fordulnék önhöz, hogy 18 hónapja vagyok együtt a párommal! Viszont már az első hónapban megcsalt, és párszor el is mentünk szórakozni, és mindig más lányokkal ment el a helyszínről! Nos, naiv voltam, és nagyon szerelmes, és megbocsájtottam neki. Viszont azóta sem tudok benne megbízni, folyamatosan hazudik nekem, és olyan dolgokat művel amivel tudja hogy csak ront a kapcsolatunkon és mégis megteszi. Én szeretem, mert sokszor jó hozzám, ezért nem tudok rá haragudni. Viszont nagyon sokat szoktunk veszekedni, szinte minden másnap veszekedés van, és annyira felbosszant hogy kiabálok, és sírok mert mással nem tudom elfojtani ezt az ideget, nem tudom egyszerűen lenyugtatni magam mert nem megy, próbálkoztam már nyugtatóval is (frontin 0.25), Valeriana Relaxal is, de semmit nem hatott és én ilyenkor annyira kiborulok hogy utána teljesen össze omlik az idegzetem, nem tudok enni, és semmire nem vagyok képes, csak feküdni, mert nagyon legyengülök. De ez a páromat nem érdekli, sőt még gúnyosan nevet azon hogyha sírok, vagy ha látja hogy ki vagyok idegileg, aztán ha már nem szólok hozzá oda jön és ölelget. De minden nap okoz nekem valamilyen fájdalmat, már semmi önbizalmam nincs, és nem is érzem jól magam a bőrömbe. És engem nem enged sehova hogy menjek , se dolgozni, se a barátnőimhez/ barátaimhoz.. Körülbelül 8 hónapja a házba ülök és maximum az udvarra megyek ki, mert nem szeretném hogy veszekedés legyen, vagy a rosszabb fenyegetőzés. Többen mondták már hogy ne készítsem ki magam jobban , szakítsak vele mert én nem ezt érdemlem..Hát igen, csak ezzel megint az a baj hogy van pár nap, hét hogy nem veszekszünk, és nagyon normális velem, nem tudok rá semmi rosszat mondani, és ilyen esetben nem szívesen hagynám el, gondolkodtam rajta hogy megteszem de nem. Nekem is vannak hibáim, ezzel kapcsolatba is szeretnék feltenni egy kérdést, pár hónapja idegösszeroppanást kaptam , azóta is rosszul vagyok, tudnám mondani hogy szinte folyamatos gyomorideg, rosszullét , és kisebb dolgokon is elég könnyen felidegesítem magam, de elég erősen, úgy hogy senki nem tud lenyugtatni , és még én sem tudom magam minimum 1-2 óra elteltével vagy több. Nem tudom ez mitől lehet a háziorvos sem adott kiegészítő választ, a depresszió jeleit is észrevettem már magamon pár napja, és most gondolkoztam rajta hogy mindenképp orvos segítségét fogom kérni hogy tudjam ezt kezelni. Nos, azért írtam önnek hogy tudna-e valamilyen tanácsot adni a leírtakkal kapcsolatban, tehát a kapcsolatomról, és a saját problémámról! Nagyon köszönöm! Kellemes Délutánt!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kicsimanó! A levelében leírja, hogy a párja a kezdetektől folyamatosan hazudik és csalja Önt. Azt írja, hogy már nem tud benne megbízni. Egy kapcsolat szempontjából mennyire fontos Ön szerint a bizalom? Azt írja, hogy szereti a barátját, mert sokszor jó Önhöz. Valóban emiatt szereti? Biztosan sokan vannak, akik jók Önhöz. Azt írja, hogy naiv volt és nagyon szerelmes, ezért megbocsájtott neki. A leveléből úgy tűnik, hogy mind a mai napig folyamatosan megbocsájt neki, anélkül hogy a barátja a bocsánatát kérné, vagy belátással lenne tetteire és arra, hogy mit okoz Önnek. Ha nem tudunk megnyugodni, az komoly okokról árulkodik. Nem várhatjuk magunktól, hogy minden körülmények között újra és újra megnyugodjunk, ha a feszültséget, nyugtalanságot kiváltó okok folyamatosan fennállnak! A leírt tünetek szomatikus tünetek, lelki eredetűek, és mint minden testi tünet, azt üzenik, hogy valami nincs rendben, felborult a lelki egyensúly. A gyógyszerek ideig-óráig elnyomhatják a tüneteket, de meg nem oldják azokat. A Frontin és a hozzá hasonló gyógyszerek hozzászokást és mellékhatásokat is okoznak, ezért csak különösen indokolt esetben szabad őket alkalmazni, és minél rövidebb ideig. A megoldást nem találjuk meg a gyógyszerekben, csak rövidtávú enyhülést hozhatnak. A megoldást nem kívül kell keresni, hanem magunkban. Érdemes lenne végigjárni egy önismereti utat, amely végén az önbecsülése is elérhetné a optimális mértéket. Fontos lenne feltenni magának néhány kérdést. Milyen életre, és milyen kapcsolatra vágyik? Azt még fontos elmondanom, hogy egy kapcsolat akkor tud egészséges maradni, ha az adok-kapok egyensúlyban van, lelkileg is biztonságban és szeretve érezzük magunkat, valamint a bizalom is megvan. A választ összegezve fel kell hívnom a figyelmét, hogy komoly krízishelyzetbe került, hiszen csak feküdni tud, gyenge, nem eszik, nyugtatókat szed. A kiborulások a kapcsolati konfliktusokat követően jelentkeznek, feltétlenül meg kell szüntetni ezt a kiváltó okot, különben nem fog javulni az állapota, sőt romlani fog! Kérem, hogy védje meg magát az ilyen helyzetekből, mert nem csak az önbecsülését rombolja porig (amíg csak Ön engedi), hanem az egészségét is teljesen aláássa. A barátja szereti Önt, miközben gúnyosan nevet az Ön fájdalmán? Fontos lenne pszichológushoz fordulni, hogy a végére járjon, miért teszi ki magát ilyen intenzíven romboló, bántalmazó kapcsolatnak. A barátja nem egészséges módon reagál sok helyzetben. Ez azt is jelenti, hogy nem valószínű, hogy változna a viselkedése, belátás hiányában. A barátja akkor kezd kedvesen viselkedni Önnel, amikor Ön távolodna, nem szól hozzá. És amikor Ön kimutatja, hogy fontos Önnek, akkor sorozatosan megalázza, kigúnyolja, félelemben tartja, bezárja. Az elmúlt 18 hónap azt bizonyítja, hogy bár vannak pozitív hulllámok, alapjában véve a kapcsolat minőségét nem tudják javítani a jó időszakok, ezt alátámasztja az Ön negatív közérzete, félelmei, nyugtalansága, idegösszeroppanás, ideggyengeség, bármin kiakad, ez azt jelenti, hogy a valódi okot nem szüntette meg, van egy alapvető nagy kiakadás, és arra már bármi kicsi jön, kiveri a biztosítékot. Kedves Kicsimanó! Senkinek nincs joga ahhoz, hogy Önt bezárja, félelemben tartsa, gúnyolja, megalázza, csalja stb. Önnek van csak joga ezt engedni, de az beláthatatlanul negatív következményekkel fog járni. A totális önbizalomhiányról árulkodik, hogy azt írja, az Ön hibája, hogy idegösszeroppanást kapott. Higgye el, hogy senkinek nincsenek kötélből az idegei, és nem várhatjuk magunktól, hogy mindent kibírjunk. A szervezetünk pontosan jelzi a tünetek útján, hogy mi az, ami már több a soknál, amit egy normális embernek nem kell, nem szabad kibírnia, nem szabad kitennie magát. Amit a saját problémájának nevez, az a kapcsolatából fakad. Nem egy hiba, hogy idegösszeroppanást kapott, folyamatosan szorong (és a többi tünet), hanem egyenes következménye annak, hogy hagyta 18 hónapon át, hogy Önt tönkretegyék. Nem késő felállni!