A kérdés
Üdvözlöm.... Összeomlott az életem azt érzem, és nem találom a kiutat. A párommal (2éve már férjem) 16 éve vagyunk együtt. Az első komolyabb krízis a kapcsolatunkban az volt, amikor gyereket szerettem volna... idő kellett neki mire azt mondta, ő is így érzi (van egy nagyfia előző házasságából, akit közösen neveltünk). Mikor kiderült, h csak lombik programmal lehet gyerekünk, visszakozott, minden eszközzel ellenállt, nem tudtm meggyőzni, h ettől nem változik semmi, csak a módja. Hosszú harcok után oda jutottam, ha ezt ő nem tudja megérteni, nem szeret eléggé engem, nem azonosak a céljaink, így közöltem, elhagyom. Ennek az lett a vége, h nem engedett el, és belement a lombikba, igaz nem 1x vágta a fajemhez, sarokba szorítottam....én ezt nem érzem, azt igen, h válaszút elé állítottam, ez az ő döntése volt a végén-szerintem. A terhességem sok gonddal zajlott, folytonos vérzések, aggódás, rengeteget híztam a gyógyszerektől, ő teljesen eltávolodott tőlem, és voltak kisebb ügyei is, pl éjszakai sms-ek, stb. Nagyon megviselt, részben gondolom ennek köszönhető, h koraszülött lett a fiúnk. 2 éves volt a fiúnk, mikor ismét éreztem, h nincs rendben köztünk vmi, kutakodni kezdtem, feltörtem az email-jait, ahol különféle nőcskékkel levelezett, és egy lánnyal összeszűrte a levet az edzőteremben. Nagyon kiborultam, összevesztünk, megegyeztünk, h külön megyünk, Rá 3 napra közölte, nem akar elveszteni miket, ne menjünk el. Megpróbáltam félretenni mindent és csak azt nézni, mennyire szeretem és 1 család vagyunk.... Innentől persze próbáltam nem kutatni, keresni a jeleket, de a bizalmam nem volt többé teljes. Kb. 4 éve jutottunk ismét mélypontra, egyáltalán nem foglalkozott a családjával, csak a munkának, és internetes játékoknak élt. Bármit tettem ezen változtatni nem tudtam, így telt el majd egy év. Kitaláltam, h álnéven én is belekezdek ebbe játékba, nézzük meg, miért olyan fontos ez neki, és hátha ha erősebb ellenfélbe botlik, elmegy a kedve:) Nagyon belevetettem magam ebbe, minden lehetséges eszközzel gyengítettem őt a játékban, persze csakis nem korrekt módon. Ehhez társakra is leltem, volt egy fiú, akit először nagyon nem akartam közel engedni magamhoz, pont azért, mert annyira vágytam már akkor egy kis kedvességre, figyelemre, hogy féltem...a végén mégis kialakult valami, fontos volt nekem, a napi beszélgetéseink a neten, a kedvesség, h megkérdezték, milyen napom volt, h szépnek láttak és ennek hangot is adtak....asszem távolról beleszerettem. Ez 4 hónapig tartott kb, találkozni nem mertem vel, hiába sürgette. De a párom nemtörődömsége egyre kevésbé érdekelt. Persze rájött erre, valami megfordult benne, és kivette a kezemből a gépet h látni akarja mit művelek(nekem ilyet sosem lehetett). Megmutattam, elmondtam, elrohant, majd ismét odáig jutottunk, legyen ennek vége, ő mondta ki. Persze én szerettem továbbra is, rengeteg bőgős estém telt el, de a végén visszakozott megint, hogy szeret, és próbáljuk meg újra. Innentől kezdve elvoltunk, unalmasan néha, kevés kommunikációval, de megvoltunk.... Tavaly nyáron ismét éreztem, h valami nem ok. Nem nyomoztam már, féltem a következményektől, inkább próbáltam női praktikákat bevetni....sexi sms-ek, képek küldözgetése, este csinosan szexin felöltöztem, hogy úgy tegyek kedvére, kerestem az eszközt, mivel tudnám kibillenteni ebből az unalmas nem törődöm állapotból.... Sokszor hajtott el, nincs kedve, fáradt, vagy csak úgy tett mint aki alszik....egy alkalommal bevallotta, problémái vannak, nem megy neki a szex, nem kívánja, nem működik. Egy világ omlott össze bennem, nagyon megijedtem, azt gondoltam, miattam, h túl rámenősen akartam őt "becserkészni" . Elkezdett orvoshoz járni, ahol kiderült h semmilyen szervi gondja nincs, minden ok, menjen pszichológushoz. Ide persze nem jutott el. Nagyon kínlódtam mellette, akartam h szeressen, mellette álltam, nem csaltam meg, vártam mi sül ki ebből. Közben megint begubózott, nem törődött velünk, csak a gép előtt ült. Idén január elején elszakadt bennem valami, nem tudtam uralni magam, rárontottam, h most azonnal mutassa meg mit művel, elég volt, nem bírom tovább. Ordítottam, nem tudtm uralni magam.... Persze nem mutatta meg csak közölte igen ha tudni akarom, 4 hónapja van valakije. Itt megszünt bennem minden gát, kontroll, üvöltöttem, h takarodjon innen ( az ő háza:( ) egy utolsó patkány stb. Szóval csúnyán vislkedtem, de a sok év bánata így jött ki.... Ő elment, összekapkodta a cuccát, és szó nélkül elment az éjszakába. 2 napig semmilyen keresés nem volt köztünk, mire én kezdeményeztem, h ez így nem helyénvaló, üljünk le őszintén beszélni. Visszaírt h kijön hétvégén de ne legyen itthon a fiúnk. Ekkor már tudtam mi vár rám. Megjött, elmondta igen, ez tart, van, és azt hiszi szerelmes is. Maradjunk itt a gyerekkel, aztán majd keresünk megoldást. Osszecsomagolta a többi cuccát, én higgadtan már,egy hang nélkül fogadtam a bejelentését, annyira fájt, hogy már nem láttam semmit. Elment. 5 nap alatt fogytam majd 10 kilót, beleroppantam, a 9 éves fiam vígasztalt, több esze és ereje volt, mint nekem.... Egyik nap arra értünk haza h itt van.... köpni nyelni nem tudtam, közölte csak azért mert a lány messze lakik, nem mindig tud 200km-et utazni munka után, így ilyenkor itt alszik:(((((((((( Látta h milyen állapotban vagyok próbált gondoskodni rólam, menjek fürdeni, egyek, aludjak, de addigra én már napok óta nem ettem, nem aludtam semmit, gépként léteztem. Berángatott az ágyba betakart, aminek a vége az lett h egymásnak estünk, pedig nem akartam. Másnap úgy ment el, persze a másik lányhoz, hogy nem akar itt hagyni, és olyan erényeket mutatok, hogy hűűha.... 3 hétig tartott ez az ide-oda állapot, mire döntést hozott, visszatér hozzánk. Egy felfütött szex alkalmával szóba jött h neki mekkora álma a 2 lánnyal töltött éjszaka...én akkor a szex és szerelem hevében azt ígértem neki, ha boldoggá tesz, akkor akár ez is beleférhet. Akkor ezt halálosan komolyan gondoltam... Miután visszajött, regisztrált kettőnket egy szexpartner oldalon....időközben azt éreztem, immár csak ez a téma érdekli, én ismét háttérbe kerültem. Ráadásul az életem minden területén baj próbléma bánat félelem jelentkezett, félő h megszűnik 12 év után a munkám, édesapám minden előzmény nélkül 1ik percről a másikra elhunyt, és májcisztákat találtak nálam.... kiborultam, nem tudtam boldog lenni, örülni, csupa félelemben éltem a napjaimat, és közben azt láttam, h a párom folyton ezen az oldalon lóg....rosszul esett, féltékeny lettem ismét.Sokszor küldött képeket csajokról, ami hergelt, a napi életem sem volt rendben, nemhogy az, h mindenféle ocsmány nőket nézegessek, mert arra nem vette a fáradságot, hogy legalább szépek legyenek ezek a lányok... Kértem, ha ez kettőnkről szól, hadd férjek én is hozzá ehhez az oldalon rajló eseményekhez. Akkor ért az első sokkkk. Azt éreztem neki mindegy milyen, csak partenr legyen. Beleolvastam egy levelezébe, ahol szintén 1 pár keresett, de fiút, és ő jelentekett oda. Hatalmas botrány volt, ő kimagyarázta, már nem is tudom hogyan, de immár a kétely állandó lett bennem, napról napra nőtt bennem a feszültség. Sokáig be se léptem mert féltem attól amit találok.... Majd a napokban megpróbáltam nem ment, így gondoltam regisztrálok én mint pár, hátha így találok olyat ami nekem is megfelel, és az ígéretem nem csak légből kapott lesz. Szóvá is tettem, h nem tudok bejutni, amire az volt a válasz, pedig minden ugyanaz mint régen....majd 2 nap múlva bejutottam. Minden üzenet törölve volt, de ígyis van lehetőség visszanézni 1-1 történést. Itt botlottam bele, hogy egy lánnyal kezdett levelezésbe, aki közölte, ő 2 fiúval képzeli el, és van egy fiú, aki ugyan bisex, így fiúkkal is akarja, hogy ez a páromnak mennyire fér bele, volt-e ilyenben része....az ő válasza az volt, h megadta a saját emailját, hogy ott folytassák a beszélgetést. És közben belépések a chat-be, találkára hívás..... 3 napig bírtam, mire megint elszakadt a cérna nálam, hozzávágtam a párnát, ordítottam, kikészültem. Ő nem érti, szerinte ő nem csinált semmit, és különben is csak arra kiváncsi meddig megy el a lány. Kértem mutassa meg az emaileket. Nem hajlandó, szerinte én vagyok a hülye, mit képzelek róla, hogy ő már fiúval is stb?! Igen, ezt képzelem, már lassan bármit elhiszek. És mivel nem mutatja meg mi folyik itt, nem őszinte velem, azt gondolom, igen, jól gondolom:( Hirtelen felindultságomban közöltem, ma beadom a válást, de az az igazság, hogy bármilyen szemét és önző velem szemben, szeretem őt. Nem tudom, van-e ennek értelme, van-e mód arra, hogy tisztába lehessen tenni a dolgokat, vagy tényleg egyetlen megoldás van, el kell válni....? Segíthet-e rajtunk párterápia? Vagy meneküljek visitva, még akkor is, ha beleőrülök a hiányába? Kérem segítsenek, néha megfordul a fejemben, hogy annyira értéktelen vagyok, és annyira nem tudom kordában tartani az életem, hogy talán nem is kéne élnem....eljátszottam az öngyilkosság gondolatával is párszor, de egyelőre erősebb a fiam iránti szeretetem és kötelességtudatom. Köszönöm, hogy ezt a zagyvaságot végigolvasták. ;((((A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Elkeseredett! Leveléből úgy tűnik, hogy a feltett kérdések már a kisfia megszületése előtt foglalkoztatták. A kérdésekre nem találta a választ, így ezek újra és újra felbukkantak. A férje partnereket keres, nem egyenrangú félként kezeli Önt, amit neki lehet, azt Önnek nem, és a házasságában nem érzi, hogy a férje tisztelné Önt. Mostanra már a szervezete is jelzi betegség útján is, hogy nem bírja el ezt a hatalmas, régóta gyülemlő feszültséget. Valamit tenni kell, mert az egészsége tovább romolhat ebben a helyzetben, és a történések a gyermekét is megviselik! A párterápia akkor működik, ha mindkét fél hajlandó tenni a kapcsolatért, viszont a párja korábban nem fordult szakemberhez a szexuális nehézségekkel, most pedig nem érti, hogy mi a probléma... Két út létezik, attól függően, hogy Ön szembe tud nézni a helyzettel, vagy még nincs kész erre. Ha folytatja ezt a házasságot, akkor sajnos számolnia kell azzal a lehetőséggel is, hogy nem változik semmi, és ennek eredményeként még értéktelenebbnek és tehetetlenebbnek érezné magát. Milyen házasságot, párkapcsolatot képzel el magának, milyet szeretne? Hasonlít a jelenlegihez? Ebben a helyzetben nem csak a férje van, hanem Ön és a gyermeke is, és mindkettejük testi-lelki egészsége. Ön mit javasolna másnak egy ilyen helyzetben? Érdemes lenne személyesen is felkeresni egy pszichológust, az öngyilkossági gondolatok, és az időben egybe eső negatív életeseményekkel való hatékony megküzdés miatt is! Sok sikert kívánok! Csizmadia Dóra Dalma