A kérdés
Tisztelt Pszichológus! A férjem bejelentette 1 hónapja, hogy válik. Azóta olyan érzelmi hullámvasúton ülök, hogy az felfoghatatlan. Én nem szeretnék válni, szeretném a kapcsolatunkat megmenteni. A párom teljesen elzárkózik ettől, Ő válni akar. (az ok: találkozott egy megértő kolléganővel a férjem, 40 éves a párom, természetesen még sok más okot is felsorolt, de a hölgy - aki nem fogadja el a közeledését - Ő volt a kiváltó ok ) Nekem úgy tűnik a férjem nem érti meg, hogy nem kell a kiválasztottnak, 2 hónap alatt több mint 10 kilót fogyott, semmiben nem találja az örömöt, a megnyugvást. Minden segítséget elutasít.Most még együtt lakunk, de annyira nehezen viselem, hogy már semmi sem olyan mint régen, hogy azon gondolkodom elköltözöm egy kedves hölgy ismerősömhöz. Szeretném tudni, hogy ez jó ötlet-e, vagy várjak, hogy elcsituljanak az érzelmei a férjemnek. Köszönettel: Kiss VirágA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Virág, az ilyen krízishelyzetek a legnehezebbek lehetnek az élet során. Ahogy írja, a férje is teljesen felbolydult állapotban van. Ilyen helyzetben feltehetően süket lesz szinte bármire, amit Öntől hall, nincs befogadó képes állapotban, annyira beszűkült a saját problémájára. Minél inkább mond neki bármit magukról, annál kevesebb hatása lesz feltehetően. Ilyen helyzetben a tetteket hamarabb észreveszi a másik fél is. Házassági krízishelyzetben gyakran ajánlott módszer a „próbaválás”, ahol a felek (általában közösen meghatározott időre, 3-6 hónapra) külön költöznek. Megbeszélik, hogy ez idő alatt tartanak-e kapcsolatot (találkozhatnak a napi ügyek megbeszélésére, vagy csak egymással való kapcsolattartásra, beszélgetésre), de jellemzően ezalatt nem hoznak döntést, nem beszélnek a fő kérdésről ( a válásról). Az Önök helyzetében is működhet ez, amikor a férje és Ön is tapasztalhatja, milyen a másik nélkül a hétköznapokban az élete. Először a veszekedésmentes élet általában könnyebbnek tűnik, a szabadság is vonzó, csak később jelentkezik megint az érdeklődés a külön élő fél iránt.Egyben gyakorolják az önálló életvezetést is, ami mindenképpen jól jöhet a későbbiekben. Önnek jelenthet támaszt is ez a nőismerőse, akivel esetleg megbeszélheti gondjait, de az nem igazán hoz jó eredményt, ha az egyik fél olyan helyre megy, ahol a másik elleni szövetségessel együtt szidja a házastársat (érdemes erre vigyáznia, hogy ne így legyen), inkább úgy működik, ha az egyik fél otthon, a másik egy semleges helyen próbálgatja a szabad életet. Fontos, hogy ha elköltözik, ezt ne haraggal, sértetten, váratlanul tegye. Érdemesebb közölnie ezt javaslat formájában (jónak találná, ha x időre elköltözne, ez alatt a férj és Ön is gondolkodhatnak, megnyugodnak és döntsenek később arról, hogy mi legyen: további különélés, válás, esetleg megpróbálják újra együtt). Kell idő ahhoz, hogy lehiggadjanak az addig napi veszekedésekkel felszított indulatok, és tisztán lássa mindkét fél, mit nyerne, mit veszítene a válással, mit is akar igazán, és ebben a másik akadályozza-e valóban. Ráismerhetnek a kapcsolatukban lévő valódi problémákra, szükségletekre, képessé válhatnak ezt őszintébben megbeszélni egymással. Lehetséges, hogy ekkor is a válás mellett döntenek, de mindkét fél átgondoltabban, együtt érzőbben viszonyulhat ehhez is (40 %-ra teszik ugyanakkor a sikert, a házasfelek újra egymáshoz közeledését). Érdemes lenne keresnie egy családterapeutát, aki támogatni tudná Önöket ebben a folyamatban. Minden jót kívánok Önöknek: Biró Emese