A kérdést megválaszolta Biró Emese

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Henny, a keresztfia viselkedési tünetei jellemzőek olyan válásban érintett gyerekekére, ahol talán a szülők sem tették még helyre magukban a válásukat. Jellemzően ilyenkor bukkan fel a „hibás” keresése folyamatosan. A gyerekek gyakran kerülnek egyfajta döntőbíró szerepébe, ahol úgy érzik, valamelyik fél mellé kell állniuk, a másik féllel pedig szakítaniuk. A valós igényük ugyanakkor az lenne, hogy szabadon szerethessék mindkét szülőt és nyitott, őszinte kapcsolatban maradjanak velük. A valódi feldolgozást a szülők, és a gyerek esetében is azoknak az érzéseknek a felbukkanása jelzi (és ez nyilvánul meg a viselkedésben is), hogy egy megtörtént elválásról van szó, ami elsősorban semmiképpen sem a gyerek hibája (mert kimondatlanul gyakran érzik így),sőt a megoldás, vagy a bírálat sem a gyerek felelőssége. Együtt jár a veszteségek elfogadásával, ha belátható, kimondható, hogy mindkét szülőnek lehetnek hibái (de jó tulajdonságai ugyanúgy ), viszont az életüket egyszerűen így tudták alakítani, akkori legjobb tudásuknak megfelelően. Jelzi a feldolgozás fokát, amikor már nem kell elharapni a szót sem a gyereknek, sem a szülőnek, amikor a másik fél dolgairól van szó, nincsenek titkolózások, a gyereknek sem kell a viselkedését annak megfelelően alakítania, éppen melyik szülőnél van. Amikor a szülők már nyíltak tudnak lenni, ilyenkor képesek arra is, hogy a gyerek számára biztonságos támaszt, felnőtt hátteret nyújtsanak újra, amikor képesek meghallgatni az ő gondolatait, érzéseit is a témáról, anélkül, hogy ez haragot, mély elkeseredettséget okozna. Ha így nyugvópontra kerülnek az események, a kamasz is képes lehet a saját élete felé fordulni (ami ebben a korban amúgy is tele van kétségekkel, értékek, utak keresésével). A fenti érzésekhez, és ennek talaján egy működőképes válás utáni kapcsolat kialakításához a szülők részéről is hosszú út vezet. Ideális esetben a szülők is tehetnek azért, hogy bennük, és az érintett gyerekekben előrehaladjon a múlt feldolgozásának folyamata, pszichológus sokat segíthetne ebben (egyedül, vagy páros konzultáció formájában). Ha, ahogy gyakori, a szülők nem hajlandóak pszichológushoz fordulni emiatt, mert a mostani életük bonyolítása mellett már nincs több energiájuk, vagy nem látják ezt fontosnak, a kamasznak is segítségére lehet legalább néhány pszichológiai konzultáció, ugyanakkor ez a korosztály nagyon sérülékeny, nehezen tudnak segítséget keresni. Ön abban tudna neki segíteni, hogy megbeszélje vele, hajlandó lenne-e találkozni egy pszichológussal (18 éves korig a nevelési tanácsadóhoz is lehet fordulni). De sokat segíthet neki abban is, ha meghallgatja, minden előítélet nélkül, a haragjait, ellenérzéseit is (ezeket egy elkeseredett kamasz sokszor sehol sem mondhatja ki). Ha van ilyen a környezetben, beszéljenek arról, hogy mások hogyan vészeltek át hasonló helyzeteket (hogy lássa, nem fognak a kusza indulatai örökké tartani). Ha a szülők most nem képesek erre, próbáljon neki egy nyugodt, stabil hátteret biztosítani (hogy legyen számára egy felnőtt, akihez bármikor fordulhat, aki elfogadja őt a zavaros viselkedésével, érzéseivel együtt és nem értékeli, fegyelmezi). Fiatalok leggyakrabban akkor veszítik el a talajt a lábuk alól, ha gyökértelenné válnak, elveszítik a valahová tartozás biztos érzését (pl. a dns vizsgálat kérése jelentheti a kamasz számára: „nem akarja, hogy hozzá tartozzak”). A veszteségek, válás elfogadásig hosszú út vezet, aminek része a tagadás, harag, alkudozások, elkeseredés és ezek váltakozása, míg végül kialakul a helyzettel való megbékélés.Pszichológiai konzultáció sokat segíthet, de Ön, mint egy biztonságos felnőtt is rengeteget jelent a kamasz számára! Üdvözlettel: Biró Emese