A kérdés
Üdvözlöm! Wittinger Zoltánnak hívnak. 31 éves vagyok, Szombathelyen élek. Hát nem is tudom hol kezdjem a mondataimat. Nyugodt boldog gyerekkorom nem volt. Elsősorban apukám, anyukám sokat veszekedtek. De nem is erről szeretnék tanácsot kérni. 1995-ben volt egy súlyos balesetem, külső, belső koponyasérülésem, kóma, intenzív osztály, élet halál... Igaz nagyon nehezen de teljesen, külsőleg belsőleg meggyógyultam, felépültem. Iskolát magolva nagyon nehezen tettem le, de ez is sikerült, Pék-cukrászként végeztem mint szakmunkás. Sok párkapcsolatom volt, de ez valahogy nekem nem jöttek össze. Valahogy nem sok minden érdekel engemet,vagy szerintem el vagyok maradva, vagy nem is tudom. Valahogy azok a dolgok ami a férfiakat érdekel az engem egyáltalán nem pl: autó,politika.... Igaz vannak dolgok amik érdekelnek de ez kevés. Nem rég lett egy új kapcsolatom. Ő is, meg én is, szeretetre, szerelemre vágyunk de már 3 hónap után jöttek a problémák. Hogyan lehet egy falusit (barátnőm), meg egy városit (én) összerakni? Teljesen más világban nőttünk fel. Engem meg nem sok minden érdekel, meg picit el vagyok maradva (kórház után logopédushoz jártam). Nekem az a bajom hogy valamikor nagyon-nagyon magamba szorult, csendes srác vagyok, meg így nőttem fel. Több évig csak a sport volt a mindenem de semmi más. Valahogy nem tudok boldog kapcsolatot teremteni. Most a barátnőm is 31 éves, gyárba dolgozik szalagvezető helyettesként, meg mellette fősulira tanul meg otthoni kerti munka meg a falusi módszer..., ezek sem érdekelnek engemet, az a baj. Úgy érzem az én hibám leginkább mert valamivel el vagyok maradva. Gondolkodok mik azok a dolgok amik engem érdekelnek amiről el tudnák beszélgetni,ezelötti barátnőm is ezt unta meg bennem. Sokan mondják hogy olvassak könyvet, de engem az sem igen érdekel,meg folyamatos munka mellett főleg. Meg amiről a barátnőm családja beszélget az egyáltalán nem érdekel. Nem tudom mint csináljak hogy boldog családom legyen, pedig már 31 éves vagyok. Köszönöm előre a választ!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Zoltán, Nagy utat járt végig, a balesete után meg tudta találni a szakmáját, dolgozik és (bár csak néhány dolog), de van olyan is, ami lelkesíti. Így látatlanban nem lehet megítélni, hogy érdeklődésének a csökkenését a baleset befolyásolhatta-e. A képességeinket, vagy az érdeklődést azonban nem csak az agy fizikai épsége befolyásolhatja, hanem az érzelmeink is. Érzelmi területen sok nehéz esemény érintette, a nem vidám gyerekkora, a baleset miatt elveszett lehetőségek, annak a feldolgozása, hogy talán már nem pontosan ugyanolyan, mint a baleset előtt volt. Ha nehéz érzelmeink nem kerülnek átgondolásra, akkor gyakran nem is tudjuk igazán, mit szeretnénk, vagy hogy hogyan érjük el a célokat. Ez befolyásolhatja az életkedvet, és az érdeklődést (jellemzően akár ettől is kialakulhat a „semmi sem érdekel” érzése). Egyrészt amiről ír az az érdeklődés hiánya, de a partnerkapcsolata alakulását befolyásolhatja az is, hogy nincs Ön előtt működőképes kapcsolatról szülői minta, így nehéz kitalálnia, mitől működhet hosszú távon a kapcsolat. Nagyon eltérő érdeklődésű emberek között is kialakulhat szoros kapcsolat, ha mindketten tiszteletben tartják a másik számára értékes dolgokat. Örömet okozhat a barátnőjének, ha Ön legalább próbál bekapcsolódni abba, ami őt érdekli. A partnerének sok mindent adhat akkor is, ha nem szeretne sok témáról beszélgetni. A beszédet helyettesítheti pl. kedves érintésekkel, apró meglepetéssel, rövidke, neki írott kedvességekkel, amiből ő láthatja, hogy Ön gondol rá. Megbeszélhetik, hogy Önnek nehézséget okoz a beszéd, és mi más lehet az, ami neki sokat jelent, amit Ön meg tud adni a számára. Sokat segíthet a humor: akár el is viccelhetik azt, hogy Önnek ennyire nehéz megnyílnia. Ugyanakkor a barátnőjének jogos igénye, hogy azért valamennyit beszélgethessenek is, hiszen ha ez nincs, elszigetelve fogja érezni magát Ön mellett. Ha Ön nehezen beszél, az is sokat jelenthet a párjának, ha csak türelmesen meghallgatja őt. Fontos, hogy legyen IDŐ, amit őrá, kettőjükre fordít. Talán az is lehet a beszélgetésük akadálya, ha Ön szerint „megfelelő” témákról kellene vele beszélgetni (mint a családtagok témái), de azok meg nem érdeklik Önt. Beszéljen hát vele a rossz gondolatairól is, vagy hogy mennyire szeretné fenntartani a kapcsolatukat, de nem tudja hogyan. Egyáltalán nem fontos, hogy az általában „férfiasnak” tartott témák érdekeljék! Annyiszor említi, hogy saját magát hibáztatja valamilyen „elmaradásáért”, hogy szokatlan módon szeretnék egy videót javasolni Önnek, példaként arra, hogy a gyengébb területeinket is el lehet fogadni, mert így vagyunk egyediek. http://www.youtube.com/watch?v=3cO3eF3QT4M&feature=player_embedded Szerencsés lenne, ha problémájával fel tudna keresni egy pszichológust, mert a szakemberrel való beszélgetések során napi ügyekben is kaphatna segítséget, és a mindkét ember számára örömet adó beszélgetés mintájáról is tapasztalatot szerezhetne vele. Ha van még Önben bizonytalanság saját magával kapcsolatban, ez is feloldható ilyen módon, és segíthet abban is egy ilyen fajta beszélgetés, hogy rájöjjön, mi is az, ami valóban érdekli, milyen célok felé törekszik, és azokat milyen úton lehet elérni . A pszichológussal folyó munkában megtervezhetik azt is, hogyan tudja a kapcsolatát elmélyíteni a barátnőjével, hogy abban mindenki elégedett lehessen. Befelé fordulását, zárkózottságát is lehetne oldani. Azt gondolom, túljuthat azon, hogy önmagában hibát keressen. Elfogadva a lehetőségeit, elindulhat afelé, hogy kissé jobban meg tudjon nyílni, megtalálja azt, ami mégiscsak érdekli, és azt az utat, hogy hogyan tud közelebb kerülni a partneréhez. Minden jót kívánok: Biró Emese