A kérdés
Tisztelt Doktor Nő/Úr! Egy 40 éves családi problémával kapcsolatban kérném segítségét, ami megoldatlannak látszik. A helyzet az, hogy apukám alkoholizált, pár éve már nem iszik (annyit) ami a rendszeres családi veszekedéseket (csak apum üvöltött, anyum csak hallgatottt, és csitította) és otthonról elzavarásokat, bátyám kidobását, válást, újra együttélést takarta. Apám egy erős, önfejű, akaratos, diktátor típus, aki a kutyájának, de inkább a szolgájának tekintette anyukámat. Bárki előtt leordította, mindennek elmondta! Mivel anyukám édesanyja is velünk élt, ezért először ő volt a hibás (apám szerint), majd miután szegény 4 éve meghalt, apám keresett mást, hogy tudjon min veszekedni. A veszekedések alatt kiabálást értem csak az apám részéről, fenyegetésekkel, lelki terrorral, megfélemlítéssel telit. Mást nem csinált, csak végigdolgozta, és dolgoztatta velünk is az életét, igaz anyagi jólétet teremtett, de ezt mindig fel is hozza, hogy ő mit tett, persze anyum otthagyta az iskolát, feláldozta az életét, ugyanugy dolgozott, mint ő, mint egy férfi! Mindig mennie kellett, a háztartás apámnak semmis volt, és persze minden amit szereztek apám nevén volt! Ezért mondja, hogy anyám semmit nem tud felmutatni! Gyerekkorunkban sokszor kellett menekülnünk otthonról, hol a szomszédban, hol rokonoknál aludtunk, míg másnapra ki nem józanodott. Hol elköltöztünk másik városba, amit apám úgy élt meg,hogy mi addig nyaraltunk,mi hagytuk ott őt a sok munkával (faluról van szó, nagy kerttel, 2 hatalmas szőlőheggyel). Aztán pár hónap után újra összejöttek, apám szerint anyum visszakönyörögte magát minden egyes alkalommal! Anyum szerint apám csinálta ezt, fűt fát ígérve, hogy most majd minden rendben lesz. De sosem volt és sosem lesz! Persze minket csak gyereknek tekintettek, pedig én 28, tesóm 34 éves! Anyum mindig is aggódott, hogy nem tudna eltartani minket, hogy fogja fizetni az iskolát, stb, de már felnőttünk, elköltöztünk, a saját lábunkon állunk. Már vagy 10 éve elváltak, de csak azért mert apám azzal fenyegetőzött, hogy a testvéremék feje fölül eladja a házukat, ami még apám nevén volt papíron... Aztán apám szerint anyám mindig csinál valamit ami őt idegesíti, pl sokat telefonál, ha vendég van náluk, csak őket ugrálja körül, apámat már nem annyira! Nevetséges indokok, hogy kidobja a házából, amit együtt bővítettek, de persze apám nevén van! Anyámnak van saját háza, hál istennek, de pár éve miután megint visszament apámhoz (mert apám nem bírt az anyu házában maradni, csak az övében) kiadta albérletbe. Volt olyan is, hogy kijöttek hozzám külföldre meglátogatni, anyu unokatestvére is jött, odafele megkérte a kezét a repülőn, visszafele kilökte a házból, mert becsapta őt, nem mondta meg,hogy a rokon is megy. Nem szereti, el is távolította, többé nem teheti be a házába a lábát az unokatestvére, mert apám nem bírja, mert anyum jól érzi magát vele, és ilyenkor nem vele törődik. Olyan, mintha egy kisgyerek lenne, és anyum a játékszere, ezt látni már 28 éve egyszerűen felfoghatatlan! Most például az van, hogy 2012 októberében apámnak elege lett anyumból, mert pontosan azt mondta, hogy nem azt csinálja anyum, amit apám mond, és nem tűri az ellentmondást, ezért kidobta a házából, azt mondta 24 órája van, hogy eltakarodjon. Anyum másnap reggel újra megkérdezte, hogy jól meggondolta-e amit mondott, mert vele az egész családját el fogja veszíteni, apám igennel válaszolt. Anyu teljesen meg volt zuhanva, ezek után, egyszerűen azon aggódtunk, hogy nem fogja túlélni, mindneki vele volt (gyerekei, anyum testvére, keresztlányai, szomszédok..mindenki!) Anyum leköltözött a saját házának a pince részébe, amit megcsináltak, kis szuterénnek. Palotában lakott, pincébe jutott, karácsonykor nálam volt Angliában, minden egyes nap órákat! beszéltünk, és persze megígérte, hogy nem fog visszamneni apámhoz. Úgy láttam, hogy tisztán látja milyen életet is volt, és nem bírta felfogni, hogy maradhatott ezzel az emberrel ennyi ideig. Aztán úgy alakult a dolog, hogy összejött valakivel anyum, 2013 januárjában, a férfit már régóta ismerjük,rendes ember, a felesége nemrég halt meg, és úgy gondolom ez volt a lehető legjobb dolog mindkettejüknek. A legmeglepőbb is, mert anyumnak csak apum volt egész életében, és ezt mindig is tudta apám, hogy anyum képtelen mással összejönni, de mégis. Jól meg is vannak, anyum persze nem szerelmes, de úgy gondolom a törődés, a sok kényeztetés amit kap tőle, a megbecsülés, és az emberszámba vevés sokkal többet ér, persze anyum is így látta az elején, aztán apámnak ez nem tetszett, mert ő úgy gondolta, hogy majd pár hónap után úgyis visszakönyörgi magát anyám, és elkezdődött a színjátszás. Apám előadta, hogy milyen beteg.. a szívével, hogy ő ebbe belehal. Én sem hittem el az elején, de beszéltem vele, és végigbőgtem, még sosem hallottam őt sírni, és eléggé rémisztő volt, hogy ez az erős ember meg akarja ölni magát. Végül is az apám, és tisztelem, becsülöm, persze jót is adott, meg anyum sosem engedte őt szidni, de a rossz sokkal több volt tőle, és anyám a világon mindennél fontosabb nekem! Elment apám a testvéremékhez is, és teljesen össze volt törve, még a bátyám is elhitte, hát még anyám! Hogy aggódott érte, hogy mi lesz vele, még szinte fel volt háborodva, hogy mi miért nem sajnáljuk. Aztán anyám felhívta, bement hozzá, elvitte orvoshoz. A párja nagyon elnéző, de félek, hogy anyum elveszíti őt, vagy titkon ezt is akarja, hogy visszamehessen apámhoz. Én is beszéltem apámmal, mert úgy volt, hogy kórházba kell mennie a szíve miatt, persze nem ment, de nekem végig szidta anyut, hogy minden miatta van, ha anyum megváltozna, akkor ő visszavenné. Mondtam apámnak, az életemet teszem rá, hogy anyum nem megy vissza, erre ő kiröhögött.. Anyámat minden egyes alkalommal amikor beszélnek telebeszéli a fejét, és félek, hogy meg fogja győzni, anyum visszamegy hozzá, de abba bele is fog halni! Mindenki el fog anyumtól fordulni.Apám lelkileg teljesen tönkre fogja tennni!!!! Nagyon aggódom édesanyámért, ezért kérem a segítségét! Talán szakember meg tudná értetni vele a dolgokat, mert úgy néz ki, senkire sem hallgat, a rosszat hamar elfelejti, mert anyum nagyon jó ember, de naiv, szereti apámat, de ennek már semmi köze a szerelemhez! Ez bosszú lesz apám részéről, mint az elkóborolt állat, amelyik visszatér... Nem akarom megvárni a végeredményt! Segítség kell anyukámnak!!!!!!!! Kérem segítsenek! Tisztelettel egy aggódó leány, testvér, család, falu...A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! 40 éve fennálló problémán segíteni hosszabb idő alatt, több oldalú támogatással lehet. Egy pszichológus szakember is nagy segítség ebben a folyamatban, mert az édesanyja hosszú évek óta sodródik a váltakozó érzelmeivel, és talán már nem tudja átlátni, mi történik vele. Az állapotát társfüggőségként említik, amire jellemző a kapcsolat megszakításának képtelensége a bántások ellenére is. Ilyen helyzetben az önalávetőbb fél elveszíti a kezdeményezőképességét, önbecsülését, ítélőképességét, ezért nem tud kilépni. A legyőzhetetlennek tűnő vonzódás, amit érez, általában egy bonyolult keveréke a különböző, gyakran ellentétes érzéseknek, de az is mindenképpen jellemző, hogy olyasmi iránt érez felelősséget ( a másik ember viselkedése), amit nem tud befolyásolni. Fontos állomása a felépülésnek annak a felismerése, hogy a partnere viselkedését se előidézni, se megváltoztatni nem tudja . Amire befolyása lehet, az a saját viselkedése. A több oldalú (otthoni, egyéni és csoportos) megközelítéshez azt ajánlanám az Önök részéről, hogy először abban támogassák, hogy valamerre el tudjon indulni segítséget kérni. Ez lehet először egy pszichológussal való megbeszélés, mert ez négyszemközti, itt először tisztázódhat a számára, hogy a problémája nem egyedi, és milyen lépéseket lehet tenni,milyen támogatást kaphat, hogy megszabaduljon abból az érzelmi csapdából, amibe került. A cél az édesanyja fizikai, anyagi, lelki önállóságának, hátterének a megerősítése, az örömképességének a helyreállítása, hogy ne legyen függésben semmilyen módon a másiktól. Cél, hogy megláthassa, az önfeláldozó viselkedése sokszor nem is olyan nagylelkű, és a másik embernek nem annyira segít vele, mint inkább megerősíti az uralkodó típusú viselkedésében. Otthonra ajánlanám Melody Beattie : Ne függj senkitől c. könyvét. Ha édesanyja hajlandó rá, kezdetnek egy pszichológus felkeresését, és később csoportos támogatás keresését (ez lehet pszichológus vezette csoport is), pl. több helyen van az országban csoportja az Al-anon szervezetnek is, ami kifejezetten az alkoholisták családtagjainak nyújt segítséget (http://www.al-anon.hu). Üdvözlettel: Biró Emese