A kérdés
Az utóbbi időben, bár a józan eszem és a képzetségeim máshogy mutatják, értéktelennek érzem a munkámat, sőt, a saját képességeimet is, szégyellek pénzt kérni érte. Annak ellenére, hogy jó alapanyagokból, gondos munkával, sokszor napokig dolgozok valamin, kisebbségi komplexusom van a vevővel szemben, attól félek, hogy árgus szemekkel figyeli, hogy hol csesztem el... Hajlamos vagyok barterüzletekbe belemenni, még akkor is, ha mindez számora anyagilag alig vagy egyáltalán nem éri meg, hiszen mégiscsak ebből a pénzből próbálok megélni. Hiába tudom, hogy ugyanennek a feladatnak az ellátásáért egy átlagos kolléga X forintnyi árat szab, magamban kifogásokat keresek, hogy az én munkám miért ér kevesebbet, hogyan tett (vagy tesz majd a jövőben) nekem szívességet a megrendelő, hogyan lehetne a pénz dolgot minél gyorsabban letudni. Kellemetlenül, zavarban érzem magam, ha pénzt kapok, különösen ha pontos öszeget kell kérnem. Mitől alakulhatott ez ki, lehetett-e ennek az az oka, hogy gyerekkorban, de még kamaszkoromban sem volt zsebpénzem, mindig úgy kellett többszörösen kérnem, és pontosan elszámolnom előre. Ha valami kisebb, nem létszükséglet dolgot akartam venni (például az otthon tabuként kezelt édességet), kénytelen voltam füllenteni, kamuzni valamit mint pl. a bevásárlásra adott pénzből vettem még valamit. Még az indolt esetekben, pl közlekedésre is gyakran elfelejtették, hogy kértem, nekem meg nem volt pofám többszörösen szólni. Nem volt rossz az anyagi helyzetünk, nagyságrendileg nem is volt sok egy-kétszáz forintról beszélünk, csak nem szerették volna, ha elrontom a fogaimat, vagy később káros szenvedélyeim lesznek. Ez abban az időszakban racionálisan érthető volt, de most felnőttként ezen túl kéne lennem. Mégis, Ugyanezt a szégyent, hazugságélményt, erős alárendeltséget élem újra hasonló szituációban felnőttként, ami aláássa az anyagi egzisztenciámat is. Hogyan lehet ezt a görcsöt feloldani? Hogyan lehet a barátságot és a munkát elválasztani? Lehet a jó üzleti érzéket tanulni?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, persze, az üzletet is lehet tanulni, rengeteg irodalom szól erről. Mégis inkább az a rész lehet itt lényegesebb, hogy bármiben, amit csinálunk, teljes személyiségünkkel veszünk részt. Nem elég racionálisan tudni valamit, ha a másik oldalról az érzelmi meggyőződésünk nem áll egy viselkedés mögött, akkor szabályosan elszabotáljuk a saját sikerünket is. Ha a munkánk kihívás elé állít olyan területen, ahol gátak vannak bennünk, akkor ezeket a gátakat ott is fel fogjuk emelni a sikerünk elé. Nagyon tisztán látja, érzékletesen írja le, milyen érzései vannak az anyagiakkal kapcsolatban, és honnan fakadhatnak ezek a múltból. Mintha közös gyökere lenne mindkét érzésnek, hogy a másik emberrel való jó kapcsolat érdekében folyamatosan háttérbe szorítja magát, eközben még azt is érzi, hogy nem érdemli meg azt, amire egyébként tökéletesen jogos igénye lenne (nem vagyok fontos, csak akkor vagyok jó, ha nincsenek igényeim és egyben azt is várom, hogy mások vegyék már észre, mire van szükségem). Ráadásul a múltban csak titokban engedhette meg magának még a természetes vágyai kielégítését is, nem szokott hozzá, hogy nyíltan is közölni lehet ezeket. Talán sokáig tartott az is, amíg mások döntötték el Ön helyett, hogy mire vágyhat, vagy mi a jó az Ön számára. Zsebpénz hiányában nem alakulhatott ki a vágyak átgondolása, a tervezés sem, vagy egyszerűen annak az érzése, hogy szabad elkölthető pénzének lennie. Az értelmével hiába tudja a saját értékét, de ilyenkor az érzelem vezérel. Érdemes szakemberhez fordulnia, mert látszik, hogy aminek önmagában utána tudott gondolni, azt már meg is tette. Pszichológus ilyenkor abban segíthet, hogy az önismereti munkának azt a részét tudják együtt megtenni, amihez már nem elég a logikus átgondolás, hanem érzelmi bevonódás, társas támasz is szükséges. Ezen az úton felismerheti önmaga valódi értékét, az igényeit és hogy ezek teljességgel jogosak, kimondhatóak, és joga van a saját életét élni. Elkezdheti a gyakorlatban kipróbálni, hogy talán más embereket sem zavar, ha a munkája során az értéket egy megérdemelt összeggel is megfogalmazza. Nagyobb élvezetet találhat abban, amit csinál, nem feltétlenül annak az eszköze lesz a munkája, hogy csak barátságot szerezzen, vagy másoknak örömet okozzon, hanem hogy a saját alkotását is élvezni tudja. Fontos lépés ezen az úton a megfelelő határokat meghúzni a másoknak tett szívességekben, begyakorolni, hogy a megfelelő időben hogyan és mikor tud nemet mondani. Ezzel együtt felismerheti, hogy mekkora felelőssége van abban, hogy elsősorban önmagáról szeretetteljesen gondoskodjon. Ajánlanám még Martha Friedman: Félelem a sikertől c. könyvét, amiben hasonló problémákról olvashat. Üdvözlettel: Biró Emese