A kérdés
Tisztelt Dr.! 9 éves kisfiammal vannak magatartási problémák, amit már sem én, sem az iskola pedagógusai nem tudunk együtt sem megoldani. Nagyjából 1,5 éve, kislányom születése után kezdődött minden. Verekszik, hazudik, rendetlen, a tanulásban is rontott, egyszerűen nem lehet vele bírni. Próbáltam szigorral, vagy több szeretettek és elnézéssel, semmi sem vált be. Mostanra viszont annyira eldurvult a helyzet, hogy a sok rosszaság miatt nem szeretik, nincsenek barátai és nem játszanak vele.. Egyszóval tehetetlen vagyok, kérném szíves segítségét! Köszönöm! Üdvözlettel, B.né HannaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Hanna! Ha kisfia gondjai a testvér születésekor kezdődtek, feltehető, hogy ez hatással volt rá. De lehet további, a testvér születéséhez hozzáadódó ok is a háttérben (pl. nehezedő tananyag, növekvő követelmények), ami együttesen vezet a viselkedése romlásához. Rossz gyerekekről is elmondható, hogy bizonytalanok, valamilyen módon a saját világukban érzett biztonságérzetük rendült meg. Az iskolában szokásos negatív visszajelzések, büntetések sokszor csak rontanak a helyzeten, éppúgy, mint a kétségbeesett engedékenység, vagy a két módszer váltakozása. Egyik sem adja azt meg a gyereknek, amire szüksége van, hogy világos keretek, de elfogadottság mellett próbálgathassa, amit tud, a maga dolgaiban hatékonynak érezhesse magát, aki biztonsággal oda tartozik, ahol él. Ha azt szűri le a környezet reakcióiból, hogy ő egyáltalán nem elfogadható, akkor ez könnyen vezet oda, hogy ennek a képnek fog megfelelni (rossz vagyok). A romló viselkedés büntetéssel elnyomható, de az okokat nem oldja meg. A gyerek belső feszültségeinek oldódása, majd a magatartás javulása attól várható, ha egy elfogadó légkörben a feszültségei felszínre kerülhetnek. Azért jó ilyenkor egy pszichológus, mert ő semleges és teljes figyelmével tud a gyerek felé fordulni. A közös munka ilyenkor játékterápiás módszerekkel történik, hiszen a gyerek nem képes megfogalmazni még az érzéseit. A cél, hogy a gyermek feszültsége csökkenjen és újra összerendezettebb viselkedésre legyen képes. 9 éves gyerekkel már sokféle módon lehet együtt dolgozni, és érdemes néhány alkalmanként a szülőnek is konzultálni a pszichológussal arról, hogy ő hogy érzi magát a szülői szerepben, mivel ilyenkorra már a felnőttben is túl sok feszültség halmozódik fel. A szülőkkel való megbeszélés természetesen a gyermek felé megfelelő titoktartás mellett történik. A kezelés így egyaránt irányul arra, hogy a gyerek hogyan érezheti újra elfogadottnak magát, és a szülő hogyan nyerheti vissza a hatékonyság érzését. Ami a gyerekhez való otthoni viszonyulást illeti, célszerű a megfogalmazásokban elkülöníteni a gyermeket, az ő személyes elfogadását és külön kezelni a viselkedését. A legjobb eredményt akkor lehet elérni, ha a gyermek személyében elfogadottnak érzi magát, de a viselkedést nyugodtan lehet kritikával illetni, vagy meggátolni. (Jobb megfogalmazás az, hogy „a viselkedésedet nem tudom elfogadni „, mint az hogy „rossz vagy”. Utóbbit célszerű kerülni.). Üdvözlettel: Biró Emese