A kérdés
Kedves Pszichológus! 15 hónapos gyermekem alvási szokásai az elmúlt két hétben gyökeresen megváltoztak. Születésétől fogva kitűnő alvó, 10 hetes korától átalussza az éjszakát, azóta is csak a fogzáskor ébredt fel álmából. Fürdés, vacsora után lefektetve, gyakorlatilag önmagától elaludt sírás nélkül. Kb. két hete az elalvás nehézségekbe ütközik, azóta amint kilépek a szobájából, feláll, sír, és ha nem megyek vissza megnyugtatni, sírórohamig hajszolja magát. Amikor visszamegyek, gyakorlatilag azonnal abbahagyja a sírást. Éjjel is rendszeresen felébred 1 és 2 óra között, amikor nagyon nehéz megnyugtatni. Itthon nem változott semmi, férjemmel boldog házasságban élünk, nincsenek feszültségek közöttünk. Tudom, hogy nehéz így válaszolni, de mégis szíves segítségét kérem, hogy ez életkori sajátosság, vagy valamilyen egyéb ok válthatja-e ki. Köszönettel: CsillaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Csilla! Elsőként a testi okot zárnám ki a kislányánál, vajon nem egy fog növekedése, orrdugulás, fülfájás, étkezésben bekövetkezett változás (nem írja, megtörtént-e, és milyen régen az elválasztás) okozhat-e feszültséget. Erre elsősorban az éjszakai ébredés utal. Ha ilyesmi nincs, akkor a legvalószínűbb, hogy az elválásuk, a távolság jelent neki nehézséget (szeparációs szorongás), ami ebben az életkorban törvényszerűen jelentkezik, és a fejlődés során többször is feléledő félelem. A kisgyerek folyamatosan tapasztalja meg a saját elkülönültségét. Míg az első fél évben nagyjából egynek fogja fel magát az anyával, a tudata növekedésével egyre inkább ráébred a saját elkülönültségére is. Mostani életkorában még nem tudja elképzelni azt, hogy amikor Ön nincs jelen, akkor mennyire van messze, számára olyan, mintha végleg elment volna. Ezért jó, ha ilyenkor visszamegy hozzá, megnyugtatja őt, mert hosszú távon is fontos, hogy kialakuljon benne a tudat, hogy ha hívja, akkor Ön elérhető. Az idegrendszere érését is ez segíti elő. Később nagyobb biztonsággal fog tudni önállóan is eltávolodni, ha ez a kezdeti biztonsága megvan. Egyre inkább elég lesz neki a megnövelt távolság, ha pl.csak az Ön hangját hallja, 2-3 éves kor után már jobban el tudja majd képzelni és meg is lehet vele beszélni, hogy Ön hová megy, és mikor jön vissza újra. Jó jel, ha a gyermeke Önt szólítja éjszaka, mert bízik abban, hogy választ kap! Gyakori, hogy a kisgyerek egy következő fejlődési szakaszhoz érve átmenetileg nyugtalanabb, ragaszkodóbb, amíg a következő fejlődési lépcsőfokot el nem éri. Ilyenkor feszültebb, anyásabb, majd megint kevésbé igényli a foglalkozást. Talán éppen a beszédfejlődésében következik most valamilyen ugrás. Az önmegnyugtatás kialakításában segíthet neki, ha a lefekvésnek van valamilyen kis ceremóniája (alvásba kísérés), kevés fény, és megszokott monoton zajok veszik körül a kisgyereket, és ha ő igényli, valamilyen kedvenc puha tárgya (esetleg anya holmija) is vele maradhat. Bízzon a saját megérzéseiben, hogy mire lehet szüksége a gyermekének. Férje is besegíthet a megnyugtatásba. Ez az a korszak, amikor gyermeke tudatára ébred az egyedüllétének és fél, hogy elveszíti a biztonságot jelentő felnőttet. Üdvözlettel: Biró Emese