A kérdést megválaszolta Biró Emese

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Anita, nem tett fel kérdést, talán tanácsot vár ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben. Ahogy írja, fia nagy erőfeszítéssel sem tud elismerést elérni az édesapjánál, Önön sem kisebb a teher, ahogyan tehetetlenül szemléli az ő küzdelmét. Emellett a helyzete külső körülményektől is függ, hisz elválni nem tud. Családjukban, amit nézhetünk úgy is, mint egy „rendszert”, ahol Önök kölcsönösen hatnak egymásra, kevés az örömforrás, a támogatottság, az elismerés. Fokozottan függ a lelki egyensúlyuk egymástól, levelében szinte nem lehet elkülöníteni, hogy a fia, vagy Ön a szomorú, társaságkerülő. Ha az lenne a kérdése, hogy lehetséges-e ilyen helyzetben a változás, azzal tudom biztatni, hogy igen. A meg nem változtatható tényezőket érdemes sorra venni (ide értve a számunkra romboló magatartású emberek viselkedését, amin el kell fogadjuk, hogy mi nem vagyunk képesek változtatni), ezeken rágódni nagyon nem érdemes. Viszont több olyan dolog van, amin saját erőből lehet változtatni, elsősorban a magunkban zajló folyamatok, a szemléletünk, a helyzetekhez való hozzáállásunk változhat, és hozhat fejlődést. Az erőinket ezekre a területekre érdemes koncentrálni! Külső segítséget, pl. pszichológust azért érdemes keresni, mert az ő szakszerű támogatása, visszajelzése mellett gyorsabban elindulhat a változás. Írja, hogy a fiának gyógyszert kell szednie, de nem írja, kap-e pszichoterápiás kezelést is, ami fontos lenne, hiszen a gyógyszer nem szünteti meg a betegséget, csak a tünetekre hat. Az Ön helyzetén is sokat változtatna, ha módja van rendszeres pszichológiai konzultációt keresni. Mivel ezek a folyamatok nem hirtelen alakultak ki, a megváltoztatásukhoz is feltehetően hosszabb idő szükséges, és nem mindig könnyű elérni a célt, de ha belefognak, sokkal kielégítőbb, boldogabb élethez vezethet mindannyiuk számára! Sok sikert kívánok és biztatnám, hogy kezdjenek bele! Üdvözlettel: Biró Emese