A kérdés
Üdvözlöm! Szeretnék választ kapni arra, hogy a fiamnál k.b.2 éve fedeztünk fel két problémát. Ez a két probléma szerintem nagyon összefügg. A gyerekünknél sokszor tapasztaltuk, hogy hazudozik főleg a jegyeiről. Természetesen rossz jegyeket, hoz letagadja. A szülői értekezleten, fogadó órán szembesülünk a fiatal úr teljesítményével. Ilyenkor nagyon sok bosszúságot okoz, nekünk a hazugságaival. Nem telik el úgy nap, hogy ne kérdezzük meg tőle: Mi történt az iskolában. A Válasz természetesen: semmi!!! Egy idő után el fogy a türelmünk. Kérjük az ellenőrzőjét. A válasz: Beszedte a tanárnéni!!!! Én személy szerint látom rajta, hogy mikor beszél mellé. Próbáltuk büntetni már minden félével. Edzés meg vonás, szüneteltettük a TV nézést, szoba fogság. Semmi nem használt. Mindig visszatérünk az eredeti állapothoz. Teljes tehetetlennek érezzük magunkat. A kisfiam emellett egy rendkívül szerethető gyerek, de lassan eljátssza teljesen a becsületét. A tanárai is azt mondják róla, hogy ne büntessük nagyon, mert olyan aranyos. Mindenkit levesz a lábáról. ( 12 éves ). Az a gond vele, hogy szinte teljesen elfogyott a bizalmunk iránta, mert mindenben már a hazugságait keressük. Ezzel és majd a következő problémával is , amit még nem írtam le már voltunk egy pszichológusnál, de sajnos nem született megoldás a problémánkra. Ezután rátérnék a másik problémára. A gyerkőc előszeretettel lop itthonról pénzt. Többször rajta kaptuk. Eleinte még ímmel-ámmal beismerte, de később faarccal tagadta le a tettét. A pszichológus tanácsára zsebpénzt adtunk neki, hogy megtanulja beosztani, de ismét visszatértek a problémák Továbbá tanácsolta, hogy váltsunk iskolát , mert jó tesz a gyereknek. Azt is megtettük. Ez sem segített. Nálam már kezd betelni a pohár. Nagyon komoly lépésen gondolkozom. Vagy egy bent lakásos iskolába íratom be vagy utána nézek, hogy mik a lehetőségeim. Az a gond, hogy olyan feldúlt vagyok mikor írom ezeket a sorokat a tehetetlenség miatt, hogy össze vissza csapongok a történésekkel és a problémákkal. Várom megtisztelő válaszukat! P.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves P. hadd kezdjem a pozitívummal, amit a levelében felfedeztem. Valóban, nagyon jól látja, a gyermek két problémája valószínűleg szorosan összefügg. Azt írja, Ön nagyon feldúlt, tehetetlen, elvesztette a bizalmát a gyermekében, mindemellett rendkívül szerethető gyermeknek is tartja őt. Az iskolai élet követelményeket állít a gyermek és a szülő elé is, aki gyermekét nyilván a jó teljesítmény irányába igyekszik terelgetni. Mivel ez nem sikerült, ezért indulhattak el az egyre szigorúbb büntetések útján, ami már a bentlakásos iskola gondolatáig jutott, ám úgy tűnik, nem használ. Hosszú tapasztalat mondatja velem, de szintén azt gondolom, hogy ilyen esetben a büntetések semmit nem használnak. Több dolog is okozhatja, akár együttesen a gyermek rossz teljesítőképességét. Elképzelhető, hogy a gyermeknek valamilyen részképesség problémája van (vizsgálták-e ezt már korábban, ha nem, akkor érdemes lenne). Egyéb tünetei (hazudozás, lopkodás) a gyermek bizonytalanságát is mutathatják. Gyakran előfordul, hogy a gyermekek az iskolai rossz visszajelzések miatt egyre alkalmatlanabbnak, feleslegesebbnek érzik magukat a saját világukban. A bizonytalanságukat fokozza, ha az otthoni környezet is rossznak tartja őket emiatt. A büntetések a felnőtt el nem fogadását közvetítik számukra („nem vagyok jó, rossz vagyok, baj van velem” típusú érzések keletkeznek a gyerekben). Egy ilyen alapvető bizonytalanság mellett még felnőtt emberek sem nagyon tudnak jól teljesíteni. Így minden újabb büntetés a gyerek létbizonytalanságát fokozza, ami éppen csökkenti a teljesítőképességét! A gyermek hazudozik, hogy ne kelljen újra rossz színben feltűnni a szülei előtt, hiszen annyira szeretne nekik megfelelni! A lopkodások is arra jelzések, hogy nagyon bizonytalannak érzi magát és próbál valamilyen megerősítést, jutalmat szerezni, mert úgy érzi, máshogyan ez nem megy. Miközben megértem a tehetetlenségét, kérem, nézzük a problémát egy másik szemszögből is. Szülőként sokszor érezzük azt, hogy a gyerekünknek feltétlenül jól KELL teljesítenie az iskolában. A tanító néni beírásai mintha minket tennének felelőssé, vagy rossz szülőnek lennénk osztályozva. Ugyanakkor, ha belegondolunk, NEM létszükséglet, hogy akár mi magunk, akár a gyerek teljesítménye mindig, minden körülmények között jó legyen! Nem egy tanító néni beírása a legfontosabb, ami történhet velünk. Érdemes lehet utánajárni, van-e részképességzavar a problémák hátterében, de még érdemesebb lehet kicsit kevesebb jelentőséget tulajdonítani a teljesítménynek. Minden ember más adottságokkal születik, másban tehetséges, az Ön gyermeke is. A legtöbbet kihozni az adottságokból úgy tudunk, ha a gyermeknek a belső biztonságérzetét segítünk helyreállítani, azzal, hogy támogatóan melléállunk az élete dolgaiban. Ha úgy érzi majd, hogy a rossz jegyeit is bátran elmondhatja, mert a számára legfontosabb szülőnek ő úgy is elfogadható, akkor csökkenhet valamennyi tünete és javulhat a teljesítménye is. Nyilván az Ön számára is nehéz megfordítani a már kialakult rossz érzéseit, feldúltságát. Én úgy látom, gyermeke számára a pozitív változás úgy sikerülhet, ha ebben Ön is nyugodtan részt tud venni. Hogy törődik a problémával és keresi a megoldást, ez abból is látszik, hogy megírta ezt a levelet. Ha tehetik, keressenek egy pszichológus szakembert, akiben megbíznak, így könnyebb lehet a történéseket és a problémákat sorra venni! Üdvözlettel: Biró Emese