A kérdés
Valóban pszichológiai probléma, ha nehezen viselem a szabályszegést? Ha tehetem szóvá is teszem? Pszichológiai probléma, ha dühít, ha szabályszegéssel előnyt szereznek mások?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Mint sok minden megítélésében, itt is a mérték a döntő. Ha a szabályokhoz való ragaszkodás olyan mértéket ér el, hogy ez már gyakran megy az emberi kapcsolataink rovására, ha az időnk túl nagy részét tölti ki a szabályszegéseken való háborgásunk, ha a szabályszegőkkel szemben aránytalanul nagyok a reakcióink, vagy akár egész napunkat elrontja egy tudomásunkra jutott szabályszegés, akkor lehet ez pszichológiai probléma is. Jelezhet gondot az is, ha a környezetünkben lévő embereket gyakran kifejezetten megfigyeljük, hogy betartják-e a szabályokat, és ha szabályszegésen csípjük, akkor szívesen lépünk fel velük szemben büntetőleg. Érdemes átgondolni, mekkora jelentősége van az életünkben a szabályok betartásának? Ha ez jelentős része a napjainknak, érdemes átgondolni, vajon minden szabály egyformán fontos-e minden helyzetben? Hiszen a szabályokat is emberek hozták létre, egyes szabályok idejétmúlttá válnak, érvényüket veszthetik az idővel, vagy nem illenek rá minden helyzetre. Ha rendkívül fontosak nekem a szabályok, jelezheti a bizonytalanságot, hogy talán ezek nélkül nem látom át az adott helyzetet. Ha szinte letámadok másokat bármilyen szabályszegéskor, elfedheti saját bizonytalanságomat az adott helyzetben. Érdemes a környezet visszajelzését megfigyelni, a körülöttem lévő emberek túl merev gondolkodásúnak tartanak-e? Vannak-e helyzetek, ahol elfogadhatónak, érthetőnek tartom a szabályok kisebb lazítását? Meg tudom-e érteni, ha valaki, pl. egy gyerek nem tud ellenállni, és nem szabály szerint cselekszik? Ezek az elnéző gondolatok a rugalmas, jól alkalmazkodni képes emberi gondolkodásba bele szoktak férni. Ha egyszerűen csak arról van szó, hogy néha rászólok arra, aki elém furakszik a sorban, vagy szóvá teszem a folytonos kiskapuzók előnyszerzését, de amúgy jól érzem magam az életemben, és ezek ellenére képes vagyok magammal és a környezetemben élőkkel békében, nagyrészt derűsen élni, akkor nincs szó problémáról. Tisztelettel: Biró Emese