A kérdést megválaszolta Béni József Sándor

A kérdés

Jó napot! A múltkor már írtam, és igen tanulok, de kollégiumba nem tudok menni, mert 20 km-re van az iskolám, és busszal járok minden nap. Már csak 1 év van vissza ezen kívül, úgyhogy iskolát se tudok váltani. De másról is szeretnék beszélni... Az első barátommal még 8.ban jártam.. Eleinte egész jól meg voltunk, de aztán csomószor szakítottunk, aztán újra összejöttünk. Egy-egy veszekedés vagy szakítás közben megszorította az állkapcsom vagy megütött, vagy a kezemet szorongatta... Év végén volt egy nagyobb balhé a suliban, amikor szinte felkent a falra úgy, hogy a lábam nem ért le. Meg is fenyegetett, ekkor a barátnőmhöz fordultam, aki felhívta a barátait akiket én is ismertem és bejöttek értem az iskolába. Ekkor lett vége teljesen. A legrosszabb az, hogy akkor még felelőtlen voltam, szerettem meg minden és lefeküdtem vele... amit azóta már rendesen megbántam. Az eset óta szinte mindennap visszagondoltam erre, és valamiről minden nap eszembe jutott. Közben itthon is voltak balhék, és vagdostam magam... 9.ben összejöttem a mostani barátommal, akivel 2 éve és 5 hónapja vagyok együtt. De ő sem tudta elfeledtetni velem az előző pasimat... Mostanában (már egy fél éve kb.), ha valami bánt, itthon balhé van, vagy vele veszekszem, akkor vagdosom magam... Ezt ő is észrevette, mindig mondta, hogy hagyjam abba, de nem tettem. Eleinte csak a kezemen, de már a combomon vagy a csípőmön is... Azt mondta, hogy szerinte forduljak pszichológushoz, mert vele is mindig veszekszem, ok nélkül, és ezt már nem bírja. Ráadásul már nem az van bennem ha megüt valaki (régebben itthon is szoktam kapni, meg ritkán nevelőapámtól most is), "hogy ez fáj, hagyja abba" hanem hogy "ez jó, csinálja még". Erre már a barátom is rájött, és néha meg szokott ütni, vagy megtépni... Nem tudom, hogy ezt miért élvezem, vagy hogy ez normális-e... Ön szerint mit tehetnék?