A kérdés
Tiszteletem! Egy olyan kérdésem lenne hogy a párom akivel vagyok van 2 gyereke az elején minden jó volt a gyerekekkel.De az utóbbi időbe a lány megváltozott ő 12 éves a fiú 6.A fiúval megvagyok,de a kislányból elő tört egy olyan féltékenység amit nem tudok kezelni bárhogy próbálom.Bevontuk közös programba és még meg nem szerezte ami kellett neki addig minden jó volt utána az egész család napját lehúzta.Páromnak azt mondta hogy nekem csak donornak kell hogy majd a születendő gyerekemnek ő legyen az anyja nem is szeretem.Az öcsét folyamatosan uszítja ellenünk terrorizál követ minket és minden nap addig csinálja a balhét még nem kerekedik egy hatalmas csetepaté.Valamelyik nap"viccből"az ágyunk felé hajolt egy konyhakéssel rá egy napra nem jött haza időre és rendőrségen leadtuk a keresését akkor mondta este nyugodtan hogy tanulószobán volt.Nagyon szeretem őt is és a testvérét is meg páromat csak rossz látni ahogy párom szenved.Hozzáteszem nem sokszor osztottam ki eddig.Kérném tanácsát mi tévők legyünk.Előre is köszönöm a segítségét. Tisztelettel: Kovács ImreA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Imre! Nevelőapává válni nem könnyű feladat. A nevelt gyermekek sokszor "verik le" a hiányzó vérszerinti szülővel kapcsolatos fájdalmaikat azon aki épp ott lenne. Serdülőknél tapasztalatom szerint ez időnként fokozottan van jelen. Sokszor az a félelem munkál a gyermekben hogy a "megmaradt" vérszerinti szülőt ne veszítse el, akinek az új pár megjelenik az életében, máskor a válás feldolgozatlansága éled újra. Sajnos a tünetek ijesztőnek hatnak - követés, konyhakés, rendőrség - úgy tűnik a lánynak szüksége lehet segítségre ahhoz, hogy feldolgozza vélt sérelmeit. Jó tanács a helyzet alaposabb ismeretében adható, de szokott segíteni, ha az édesanya beszél a lánnyal és biztosítja a szeretetéről. Tisztelettel Béni József Sándor