A kérdés
Kedves Doktor Úr/Hölgy! 32 éves, két gyermekes családanya vagyok. Van egy 4 éves lányom és egy 1,5 éves kisfiam. Igyekszem jó anya lenni. Nem is ezzel van a problémám hanem magammal. Olyan 3 éve a lányom kapott egy lázgörcsöt. És mint első gyermekes szülők azt sem tudtuk mi az… Csak azt vettük észre, hogy felakadnak a szemei és elveszíti az eszméletét mindeközben nem vesz levegőt azt hittem vége mindennek… Talán itt kezdődtek az én problémáim. Betegesen félni kezdtem a betegségtől és a haláltól. És ezt saját magamra is kivetítem. Állandóan rettegek, hogy mi van HA ez a bajom az a bajom…(daganat, leukémia, stroke) Nem kertele,k azt hiszem hipochonder lettem szép lassan (persze ez az én diagnosztizálásom). És ebben a testem is „segítkezik”. Mert állandóan beteg vagyok. Hol arc-homlok-hörgő és tüdőgyulladásom van, hol fül gyulladás, hol menstruációs panaszaim vannak, hol magas pulzus, csomó a mellben és még sorolhatnám. Amikor kicsit jobb akkor biztosan „beteg” leszek. Sokat gondolok a betegségekre állandóan a neten barangolok és a tüneteimnek megfelelő betegségre keresek. Próbálom gyógyítani magam elterelni a figyelmemet de a tudatalattimban mindig ott lappang, hogy „nagy baj lesz”. Egy tüneményes párom van, jobb családapát el sem tudnék képzelni a gyerekeimnek. Időnként eljárok baráti csevejre ahol mindenről beszélgetünk a lányokkal és még a legérdekesebb témánál is az a gondolat jön :”jajj nem szúr a mellkasom, nem kapok szívinfarktust??”. Még most kordában tudom tartani ezeket a gondolatokat, nem hat ki a magánéletemre, de ez így is marad? Vagy az állandó szorongástól nagyobb problémáim lesznek? Joggal kérdezhetné, akkor miért nem keresek fel egy szakembert? A válasz: nagyon kis városban élünk, ahol 1 pszichológus rendel, én 1 éven belül munkát szeretnék (pedagógus vagyok) és ha meglátnak a rendelőjében (mivel itt mindenki ismer mindenkit) akkor bizony jön a találgatás és a pletyka… Ha a családomból valaki beteg lesz rögtön megijedek és a rosszra gondolok. Úgy szeretnék már átlendülni ezen az időszakon. Mert ez így nekem sem jó és a páromnak sem hiszen ő szenvedi meg legjobban a hipochonderségemet. Tudna nekem ajánlani öngyógyításban valamit? Vagy olyan komoly eset vagyok, hogy mindenképp keressek fel szakembert? Valaki esetleg nem vállalná el a kezelésemet online, skypon? Várom mielőbbi válaszát! További szép napot! Tisztelettel: Egy aggódó anyukaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Nikoletta! Időnként előfordul, hogy egy látszólag hétköznapi helyzet, mint a gyermek betegsége, megnyit egy addig lappangó, vagy addig nem fontosnak tűnő területet az ember lelkében, esetleg egy elfeledett történet éled újra. Sajnos ez nem kiszámítható előre. Mindenesetre a hipochondria gyógyítható. Ugyanakkor az ön esetében olybá tűnik ún. "pánikkal" párosul, ami szintén a gyógyítható kategóriába esik, és terápiát igényelnek. A testtel kapcsolatos félelmek, kapcsolatban(terápiás kapcsolat) oldhatók fel, emiatt javasolnám, hogy ne skypon keresztül kezdjen terápiába. Ha nincs ideje, akkor első körben relaxációs technikákat használjon. Ezzel a pánik oldhatóvá tehető. De tekintve, hogy úgy tűnik, eddig nem vezettek eredményre az öngyógyító próbálkozások, javasolnám, hogy kezdjen pszichoterápiába. Tisztelettel, Béni József Sándor