A kérdés
Tisztelt Pszichológus! A következő kérdéssel szeretnék Önhöz fordulni. A férjemmel 9 éve voltunk együtt, amikor is a nyáron bejelentette, hogy nem már nem szeret és elköltözik. A kisfiunk akkor volt 9 hónapos. A költözés után 3 hétre kiderült, hogy egy 25 éves nővel összejött. A férjem 39 éves. Azt mondta szereti ezt a nőt. Előtte soha nem foglalkozott idegen nőkkel,nem volt jellemző rá ez a viselkedés. Ráadásul ez a nő egy póthajas pláza cica , az ilyenekről mindig is megvolt a férjem véleménye. Előtte normális életet éltünk senki nem gondolta, hogy ez velünk megtörténhet. 2012. októberében észre vettem, hogy levert, ingerült, depressziósnak tűnik, a kisfiunk ekkor volt 3 hónapos. A munkája előtte a hobbija is volt egyben az sem igazán érdekelte. Azt mondta, hogy a gyerek születése után úgy érezte, hogy mindenre egyedül maradt. (Előtte együtt is dolgoztunk) Az egész közös életünket hátrahagyva itt hagyott minket. Előtte Ő egy dolgos felelősség teljes, határozott ember volt, akit senki nem tudott befolyásolni. Ez a nő személy úgy rángatta mint egy bábút, és a férjem olyan szélsőségesen nem normálisan viselkedett mintha nem is ő lenne. Internetes olvasgatásaim során rájöttem, hogy valószínű az életközépi válságban szenved. A nő már kb. 1,5 hónapja nincs meg neki. Azóta úgy veszem észre, hogy valamelyest tisztul az agya. De nem beszél senkinek a problémájáról. Volt, hogy annyira ki volt mert a nő is csak játszadozott vele, hogy azt mondta úgy érzi, hogy már alig bír dolgozni is. Rendkívül befolyásolhatóvá vált. Azt mondogatta, hogy egyszerűen nem tudta magát leállítani, hiába próbálta. Azt szeretném, megtudni, hogy az életközépi válságnak mennyi idő a lefolyása? Lesz-e Ő még az az ember aki volt, a régi önmaga? Mennyi idő mire elmúlik kb. ez a krízis az életéből? Rájön-e, hogy mekkora butaságot csinált? Orvoshoz nem hajlandó elmenni... Köszönöm a válaszát! TímeaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Tímea! Azt nem írta meg, hogy Önök kapcsolatban vannak-e újra azóta? Az a kérdés, hogy Ön mit szeretne? Szereti-e még ezt az embert, a csalódásai ellenére? Meg tud-e neki bocsátani? Meg tud-e magának bocsátani, ha érzi, hogy felelős a házassága felbomlásáért? Az, hogy ez életközépi válság-e vagy csak szeretethiány, amit a gyermek megszületésével érezhetett a férje az most már nem fontos. Egy baba születése egy férfinak nagyon nehéz, hiszen sok szerepben helyt kell állnia mégis egy kicsit a pálya szélén érezheti magát. Össze is függhet a két válság, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. A férje figyelemre vágyott, sok félelme lehetett, hogy helyt tud-e állni. Ő úgy döntött, hogy kimenekül a helyzetből, védve saját magát. Ne vegye magára, hiszen ezek a szeretethiányok, félelmek gyermekkorból fakadnak általában. Ettől a hölgytől, ha még ki is készítette, megváltoztatta, de magkapta a figyelmet. Lehet, mostanra visszatér minden a” normál kerékvágásba”. Innentől jön az Ön feladata, ami nem más, mint odaadó, szerető Nőnek lenni, és elfogni a múltat, tanulni belőle, és építeni egy új jövőt. Akár ezzel a férfivel, akár másikkal. Ha a férje már eléggé szenved, akkor meg fog keresni egy szakembert, hiszen mindenki jót akar magának. A kérdés az, hogy Önnek van-e valaki, aki segít? Kérem, keressen fel, ha tudok még bármiben segíteni! Andrási Betty