A kérdés
Üdvözlet! Elég összetett a problémám, de igyekszem lényegre törő és rövid lenni. 17 éves vagyok. Szüleimmel soha se volt könnyű a viszonyom, kb 6 éve folyamatosan mennek a viták. Mostanra betelt a pohár. Lett egy barátom, 4 és fél hónapja vagyunk együtt, kölcsönös a szerelem, szeretjük egymást, a szüzességem is neki akarom adni. Na és itt jönnek a képbe a szüleim. Nemhogy szexet nem engednek, de azt se, hogy hosszabb időre elmenjünk, a szüleivel se találkozhattam még, mindig csak picit vagyunk együtt és akkor is állandóan szorongok, hogy felismer valami ismerős. A barátomat talán még jobban idegesíti ez, mint engem, ezért már bántó dolgokat mond a szüleimre. Meg is értem, sajnos ezt kell mondanom. Azt mondja, ha ez így megy, szét fogunk menni. Én meg nem tudom, mit tennék, ha ő elhagyna. A szüleimmel lehetetlenség erről beszélni. Nem csak erről, hanem bármi másról, ami kicsit is kapcsolódik a magánéletemhez. Van két nővérem, velük bezzeg beszélgettek. Mindig ha leülünk beszélgetni, családi üvöltés lesz a vége. Nincs túl sok barátom, így nem számíthatok segítségre. Már azon gondolkozom, hogy elköltözöm egyetlen barátnőmhöz akinek a szülei azt mondták, hogy felőlük jöhetek, de nem lehet. Nem merek beszélni erről se. Mint a szexről se. Attól is félek, hogy ha megtörténik és kiderül, a szüleim nagyon dühösek lesznek, nem fogják elfogadni. Ön szerint mi a megoldás? Tudom sok kamasznak még rosszabb, de én érzékeny vagyok, nem bírom tovább. Elegem van ebből, az állandó szigorból, fegyelmezésből, és abból, hogy most a kapcsolatom forog kockán. Nem elég, hogy nem hagynak élni, most a barátom is el akar hagyni. Mit csináljak? Segítsen kérem! L.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Linda! A szülei épp úgy mint most Ön egy nagyon nehéz időszakon mennek keresztül. Érzik, hogy kislányuk kezd kirepülni a fészekből, ami megrémiszti őket, aggódnak Ön miatt és maguk miatt egyaránt, milyen lesz ezután az életük kettesben, gyermek nélkül. Szembesülnek saját korukkal, a változással. Egy szülő azt szeretné, ha gyermeke minél tovább gyermek maradna, hiszen addig ő a gondoskodó, illetve amíg a gyerekkel van elfoglalva, nem kell szembesülni saját problémáival. Ezt a folyamatot a szülők általában nem tudatosítják magukban, a kamasznak meg úgy jön le, hogy nem bíznak benne. Hiszen egy gyerekben hogy is lehetne bízni… Nyilván, Ön érzi, hogyan változik a személyisége, milyen módon cseperedik egyre nagyobb lánnyá, de a szülei ezt a folyamatot késleltetni szeretnék, nem hajlandóak észrevenni, amit a tiltások jól tükröznek. Megértem a barátja aggodalmát is, hiszen ebben tehetetlennek érzi magát. Lehetséges, hogy az ő szülei rugalmasabbak, így nehezen érti meg az Ön szülei nevelési módszereit. Azt javasolom, hogy próbáljon a szüleivel kompromisszumot kötni, hangoztatva mindenki előnyeit. Ne kérjen túl sokat egyszerre, élje bele szülei helyzetébe magát, de kérje meg őket is, hogy éljék magukat az Ön helyzetébe. Kérdezzen tőlük a saját fiatalságukról, visszaidézve a szép emlékeket. Hozza össze barátját szüleivel, hogy jobban megismerjék, hogy bátran elengedjék Önt vele. Megkérheti barátját, hogy álljon édesapja elé, biztos vagyok benne, hogy a bátorságával bizalmat nyer a családfőnél. Egy tanácsadás során pszichológus is beszélhet a szülőkkel, feltárva a félelmeiket, illetve közös megoldásokat találhatnak a gyermeknevelést, elengedést illetően. Szülők beleegyezésével Önnek is van lehetősége pszichológushoz járni, könnyítve az aktuális nehézségeket, és hogy egy kicsit más szemszögből is képes legyen megvizsgálni egy-egy helyzetet. Kérem, keressen bizalommal!