A kérdés
Tisztelt Pszichológus Úr/Hölgy!A mostani világban szokványos,és nem egyedi probléma azt hiszem,amivel Önökhöz fordulok.Egy véletlen folytán (Barátnő) ismerkedtem meg egy nálam fiatalabb Férfivel,emellett házasságban is élek.Nagyon hamar alakult Szerelemmé a kapcsolat,amit lehet úgy,hogy személyes találkozást nem tudtunk megejteni közel másfél év alatt,nem lenne szabad ennek nevezni,de mind a ketten úgy éreztük,megtaláltuk azt,akivel a továbbiakban folytatni szeretnék az életünket.Ő már az elején elmondta,hogy mániás depresszióval (is) számolnom kell.Ezt elfogadtam,tudomásul vettem,igyekeztem utánajárni szakirodalomban,mindenben ennek az állapotnak,Ő kognitív terápiát szeretett volna,és még sorolhatnám,hogy viszonyultunk ehhez a nem "normálisnak" nevezhető kapcsolathoz,saját bevallása szerint,a legjobban kezeltem a helyzetet,és a maximumot nyújtottam ez alatt az idő alatt (lelkileg legalábbis),soha egy rossz szava nem volt rám,és sosem értékelt kevésre.Nagyon sok probléma merült fel az Ő részéről a másfél év alatt,több haláleset,Családi problémák,aminek a vége egy totális,gyógyszer nélküli összeomlás lett.A problémám az,ez 8 hónapja történt,hogy azóta sem tudtam elfogadni,és feldolgozni,hogy az összeroppanás végén megszakította a kapcsolatunk.Azt mondta,nem az irántam való érzelmei változtak meg,hanem a világgal szemben minden,de a szakítást véglegesnek gondolta.Próbálta teljesen beszüntetni a kapcsolatot,én sem tudtam keresni semmilyen formában,de később,mikor megtudta,hogy "nem vagyok fényesen ennyi idő után sem",újra beszélünk,alkalomadtán.Ha beszélünk,az adott szituáció ellenére is,napokig jobban érzem magam,könnyebben kezelek mindent,de már második természetemmé vált,hogy kifele elfogadható viselkedést produkálok.Estére azonban jön a lelki összeomlás,a sírás,a gondolataim,hiába foglalom el magam,van mivel,kikkel,mégis szinte mindig Rá gondolok,és rettegek attól,ami nyilván,ha elmúlt valami normális,hogy új kapcsolatba kezd,és nem gondol arra,amin átmentünk "hogy mindig mellette álltam,mikor a legnagyobb baj,szükség volt,és azon kívül is boldoggá tettem" (megint,bár nagyon szánalmas,csak bizonyos kereteken belül).Mindenért magam okolom,és hiába mondja,hogy nem az én hibám,és a fentebb leírtak,mégis ezt hiszem.Kevésnek érzem magam,aki nem a legjobb akart lenni,hanem csak ELÉG jó,hogy ez miatt ne adja fel,ne mondjon le Rólunk.Elméletileg nem volt semmi előjele (az állapotán kívül) annak,hogy szakítana.Most mégis úgy érzem,hogy a normálisnak mondható "gyász idő",már le kellett volna,hogy teljen,hogy már másként kéne viszonyulnom az élethez,nem pedig még mindig "csodára" várni,túllépni,örömmel visszaemlékezni,mert annyi mindent kaptam Tőle.Talán Ő volt a túl tökéletes,és Ő "Szeretett túl",ami miatt képtelen vagyok feldolgozni az egészet,konkrétan úgy érz(tük)em,hogy a lelkitárs(unk)am talált(uk)am meg,közös életet,Családot terveztünk.Eddig ilyen problémám nem volt,és a depresszív viselkedés sem jellemzett.De nem tudom,hogyan tovább,hogy találjak kiutat,hogy tudjam elengedni,hogy tudjak nem így,ezt és ilyen fokon érezni,ha nem hibáztatnám mindenért magam,vagy keresném,hogy kellett volna,hogyan lehetett volna jobban tenni bármit is,ha tudnám,hogy nem vagyok olyan ember,akiért,ha az Igazinak vélik,nem lehet harcolni.Próbáltuk megbeszélni,de mindig azt tartom szem előtt,hogy Neki mennyivel nehezebb,kímélem,és igyekszem nem megrovóan,vagy Rá hárítóan fogalmazni,bár ezt Ő is tudja,és érzékeli,ettől független a leírtakon kívül nem mondott mást,és nem is hajlandó többet beszélni erről.(Ha akarom,ezt is meg tudom érteni,és elfogadom,de erre "rá megyek" már lelkileg,agyilag,és fizikailag is,azt hiszem.)Ha bármilyen jellegű tanáccsal tudnának szolgálni ezzel kapcsolatban,merre induljak,mit tehetek magamért,hogy ne a bőgés,nevetés,normális órák,napok körforogjanak,hanem valami normális egyensúlyt teremthessek (a terápia igen nehezen kivitelezhető megoldás,az adott tényezők miatt) igazán örömmel (megkönnyebbüléssel?) venném.Mert az agyam tudja,mi lenne a "menet",de valami más nem.Talán,van más megoldás,a szakemberen kívül (a Barátaimmal is megbeszélhetem a problémám).Segítő válaszukat,előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves C.C! Nagyon sok embert fordult már meg nálam hasonló kérdésekkel, sőt személyes tapasztalataim is vannak a témával kapcsolatban, éppen ezért tudom, hogy milyen nehéz az Ön helyzete. A tehetetlenség, a szomorúság, a fájdalom, a folytonos kérdések, hogy miért, és hogy egy ilyen helyzetet 'nem lehet megérteni és elfogadni'. Ezek a dolgok túlmutatnak a pszichológián, mert sokkal mélyebb a gyökerük mint az ember mostani személyisége és élete. Ez egy olyan lelki szint, amelyhez mélyebbre érdemes nyúlni. Az egyik fontos dolog mindezen eseményláncolat megértése, majd ezek elfogadása és elengedése (amely sokszor sajnos a megértés híján is meg kell történjen). Amint egy dolgot elengedtünk - amely valóban nem könnyű, és sokszor egy szakember támogatása nélkül szinte lehetetlennek tűnik - akkor fognak a dolgok, események úgy történni, ahogyan történniük kell. Amikor akarjuk, akkor mi magunk állunk ellen neki. “Akartam – most engedem és történik…” Engedje meg, hogy egy kis tanulságot leírja Önnek, biztos vagyok benne, hogy magára ismer: "Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt, hogy elfelejtelek, örökre. Nem közönyt jelent. Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján. Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz. Akármekkora a világ - százmilliárd fényév -, a Végtelen kisebb, mint egy búzaszem, s én nem tudok nem benned élni. És te sem tudsz kilépni belőlem, soha. De amíg nem a valóságos világban élünk...amíg a mulandóságban vándorolunk: hiányzol. És fáj.… Tudjuk, hogy ezzel a hiánnyal nagyon szépen együtt lehet élni. Nem is gondolunk rá. De hirtelen ez bukkan föl, ha sok-sok inkarnáció múlva találkozol egy idegennel, s azt gondolod: "Ismerlek!... De honnan?... Nem tudom... Csak azt, hogy TE VAGY AZ. Megszólal benned a Hiány. Mert az arcok változnak, az én-szerepek változnak, a jellemek, testek, mesék, sorsok és életek változnak - de megmarad a szeretet. Ám ez átsüt minden testen, jelmezen, maszkon, változáson, időn, téren és a mulandó, égi színjátékon." A lelki kapcsolatok feltárására alkalmas módszer a reinkarnációs terápia, amely már sok holisztikus módszereket alkalmazó pszichológusnál is elfogadott. Jómagam is sokszor alkalmazom, és még mindig képes vagyok rajta meglepődni, milyen mély féltárásokat lehet vele elérni. Kérem keressen fel, ha bármiben tudok még ezeken kívül segíteni!