A kérdés
A kisfiam hat éves kb. fél éve küzdünk a bőrtépkedéssel vele. Időszakonként elmúlik, vagy kevésbé tépi a bőrét, időszakonként pedig sajnos véresre. Az oviszünet alatt például nem volt erősen jelen - bár akkor is csinálta, de ahogy újra oviba mentünk már aznap véres újjal jött haza. Sokat beszélgetünk erről, hogy miért nem kellene csinálni. Próbáltam büntetést (estimese, simi olyankor nem járt), próbáltam büntetés nélkül elérni nála, hogy ne csinálja. Hogy oké rendben zavar, anya mesél, de ígérd meg, hogy megpróbálod nem tépni. Vagy ha nem téped eddig meg addig ajándék lesz. De nem igazán oldottam meg ezt a problémát, szinte már mindennap téma ez otthon. Lehet, hogy ez is zavarja, és már előre bestresszelem Őt? És akkor már úgyis mindegy és csinálom gondolja magában? Már eléggé el vagyok keseredve, mert nem tudom hogy mit kezdjek már ezzel a helyzettel. Voltak változások az életében, 21 hónaposan elváltunk az apukájától, most januárban lett egy új párom, előtte apránként ismerkedtek, jó egy év megelőzte az összeköltözést. Az anyukám sajnos tavasszal meghalt, nem voltunk napi kapcsolatban, mert nagyon messze laknak, de sűrűn jártunk haza, a gyerek szeretett ott lenni. A mami halálást is megsirattuk együtt, akkor, de azóta mintegy tényként kezeli, a felszínen legalábbis. Az apukájával közepes a kapcsolatunk, jön a gyerekért, néha vannak viták, de nem kiabálások. De nem ez a jellemző, bár a gyerek nyilván érzi, hogy nem egészen fesztelen a légkör, ha apuka ott van. Az oviban szeretik, barátkozó, vannak barátai, de úgy látom, hogy van benne egy nagyfokú megfelelési kényszer akár a barátok felé, inkább mindent rájuk hagy, akár felém is. Nagyon szeretném őt ebben segíteni, de már nem tudom, hogy hogyan fogjak hozzá. Előre is köszönöm a segítségét.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Orsi! Kisfia ezeken a tüneteken keresztül mutatja meg, hogy valamitől szorong, valami nehéz neki. Nagyon jól tette, hogy megkeresett ezzel a kérdéssel, mert azt gondolom, ez már az első és nagyon fontos lépcső ahhoz, hogy segíteni lehessen kisfiának. Ő most feltehetőleg igyekszik Önnek, és társainak is megfelelni, leküzdeni a tépegetést, ám saját eszközeivel még nem tud megküzdeni nehézségeivel, ezért „fejezi ki” így magát. Ám ehhez mindenképp fel kellene keresnie egy pszichológus szakembert, akivel végig tudják közösen beszélni az elmúlt ével történéseit, és közösen megkeresni, vajon mi is lehet nehéz kisfiának? A felsorolásából ugyanis kitűnik, hogy családjuk több nehézségen, úgynevezett krízisen ment át, ami megterhelhetett mindenkit. A pszichológus később különféle módszerekkel, mint például játékterápiával segít feldolgozni neki a történéseket, megküzdeni nehézségeivel. Így közösen, összefogással megszüntető a bőrtépkedése, de ehhez mindenképp kell, hogy szakember segítségét kérje. Ha gondolja, keressen bátran! Szeretettel üdvözli: Ambrus Aliz