A kérdés
Tisztelt Cim! Elnézést, gyakorlatlan vagyok abban, hogyan kell idegentől vagy bárkitől tanácsot kérni, és hipochonder sem vagyok, de olyan gondom van, ami a napom "normális" végigélését is gátolja már. Kérdésem konkrétan az lenne: mi okozhatja fizikailag egészséges létemre (elvileg, bár mint plazmadonor rendszeresen vizsgálnak), hogy hirtelen légszomjam támad, illetve nem fuldoklom, tehát nem asztmatikus, inkább olyan pánik vagy hisztériaszerü, a szivem úgy érzem, kiugrik, a gyomrom összeszükül, viszonylag újabban alvászavarom van, vagyis elalszom én, mert kényszeritem magam, hogy szükség van rá este, de 1-2 óra alvás után felébredek, aztán talán még egy-egy órát visszanyomom magam, ettől persze fáradtabb vagyok, mintha.... Az alvásom sem nyugodt. Mivel ez nem "jósnői vonal" (bocsánat :) ) a körülményeket elmondanám: évek óta nem tudok elhelyezkedni, ettől már teljesen értéktelennek érzem magam, de nem vagyok feladós tipus, csakhogy gondolom, minél több visszautasitásban volt részem, annál rosszabbul irom a jelentkezéseket. Ettől egyre jobban összetörtem. A fent irt, saját magam által "hisztérikusnak" tartott szivdobogás, "lihegés" fokozatosan lett egyre erősebb, nincs minden nap, vagy akár héten, hirtelen rohamokban tör rám. Édesanyám nagyon váratlanul meghalt május elején. Kórházban volt, mütétje volt, a mütét rendben zajlott, pénteki délután megbeszéltük látogatáskor, hogy otthon mit kell megcsinálni, hogy szervezzük meg majd, ha hazajöhet, a szállitást, aznap éjjel normálisan aludtam, szombat hajnalban kaptam a telefont a kórházból, hogy éjjel teljesen váratlanul fél óra alatt meghalt. Az alvászavarom azóta erősödött ennyire, és a "lihegés-szivkiugrás" gátol abban is, hogy normálisan tudjam intézni, amit intézni kell, olyan pánikszerü dolog. Tisztában vagyok tehát azzal, mitől lehetnek a tüneteim, mégis segitséget kell kérnem, tanácsot, megnyugtatást, hogy valóban a stresszhelyzetekkel és a sokk-kal magyarázható a bajom, és helyreállok majd lelkileg is, ha nem hagyom magam ezen tüneteknek, és igyekszem erős maradni. Tisztelettel: Pataki LászlónéA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Pataki Lászlóné! Nagyon sok, lelkileg megterhelő, nehezen feldolgozható esemény történt az utóbbi időszakban Önnel. Egy szeretett személy, édesanyánk elvesztése, nagyon megviselhet bennünket. Egy veszteség komoly krízis, trauma az életünkben. Egy olyan visszafordíthatatlan történés, mely gyakran hatalmas próbatételt jelent, nehezen feldolgozható krízis. Ám az Ön esetében a gyászmunkát még nehezebbé teszi, hogy a munkanélküliség krízisét is átéli, bizonytalanságot, tehetetlenséget él meg, sokkal kevésbé tudja magát értékesnek érezni. Sajnos életünkben a negatív életesemények hatása összeadódhat, az érzelmileg megterhelő történések megnövelhetik sérülékenységünket, még nehezebbé téve a megküzdést, alkalmazkodást. Számos olyan dolgot írt le, ameyek mind- mind pániktüneteket alakíthatnak ki. Nagyon jól érzi, látja tüneteit, ezért én mindenképpen arra kérem, hogy keressen fel egy pszichológus szakembert, aki segíthet Önnek továbbgondolni, átbeszélni feldolgozni veszteségeit, hogy megerősödhessen, illetve még erősebb legyen. Lelkileg nehéz időszakot él át, teljesen érthető, hogy elfogyott Ön körül a levegő, szorongásokat, félelmet él meg, elveszítette egyensúlyát. Ebben az időszakban szüksége van támogatásra, megértésre, a történteket pedig fel kell dolgozni, hogy lelkileg visszanyerje egyensúlyát, és túljuthasson ezeket a kríziseken..Szeretettel üdvözli: Ambrus Aliz