A kérdés
Nekem az a problémám, hogy nem tudom élőszóban megfogalmazni azt, hogy mi okoz bennem belső gubancot. Úgy értem, hogy belül tudom és érzem, hogy mindig min őrlődök, de amikor elmegyek egy szakemberhez, sosem tudom elmondani. Van, hogy nem tudom ott összerakni, vagy az történik, hogy egyszerűen nem is jut eszembe az a sok negatívum, ami legbelül úgy érzem teljesen felőröl. Sosem beszéltem magamról senkinek és talán ez van a hátterében. Sokáig jártam terapeutához, de ott sem jött a felszínre az ami tönkre tesz, csak amikor elkezdtem kiírni magamból a dolgokat. Ez csak néhány leírt negatívum volt és utána körékerekedett a történet minden sérelmemmel. Bár ez nagyon fájdalmas volt, de ez is csak a problémáim egy része. Nem tudom hogyan oldhatnám fel a belső konfliktusaimat így ennyire introvertáltként, mert a kiírás sem oldotta meg, csak jobban felszínre hoztam ami mélyen érint és úgy érzem most tönkre megyek, mintha csak egyre rosszabbul élném meg utólag... Mi tehetnék, mi a helyes út?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Levelére válaszolni egyben izgalmas is és nehéz is. Ugyanis a problémát általánosságban fogalmazta meg és kevés a személyes információ, ugyanakkor ez olyan téma, ami sok embert érint, mert sokan vannak ugyanúgy mint Ön, hogy nem tudnak megfelelő időben reagálni, vagy nem úgy reagálnak ahogyan szeretnék. Az igaz, hogy az ember életét igen jelentősen befolyásolja a múltja, de ez megközelíthető a jelen eseményeiből is. Elég, ha csak a mostból, a pillanatnyi érzetekből indul ki és azokkal kezd valamit. Elég, ha csak megfogalmazza, hogy hogyan szeretné magát érezni...Tehát bármilyen információ fontos lehet, és amit tud, az már jó kiindulópont. Ez a fajta hozzáállás nagyon sok terápiás módszerben megtalálható, de talán jelentősebben a művészetterápiákban, a szomatodrámában , a meseterápiában...elég, ha csak a terápiás térben jelen van, „a nem történik semmi, nem tudom mi van helyzet" is egy idő után jelenthet feszültséget, és máris van téma, megoldandó probléma. Hogy azután a terapeutával együtt mennyire tudják ezt összekapcsolni a múlttal, ha egyáltalán szükséges, az már az ő kompetenciájától is függ. Azt tudom javasolni, hogy ahelyett, hogy a múltra koncentrál, inkább a jelen eseményei legyenek fontosak és azok a kis célok, amitől jobban érzi magát. Ha fel tud oldódni testileg, akkor előbb utóbb megered a nyelve is, lehet, hogy csak több bizalomra és nagyobb odafigyelésre van szüksége. Megkérdezheti önmagát, hogy mi miatt kell kiszűrnie a negatívumokat, mi miatt olyan fontos a múltba újra és újra visszanyúlni? Mi az, ami itt és most van? Mitől kap a tisztázás ekkor nagy hangsúlyt ? Mit jelentene Önnek, ha az egész életét mindenféle belátás és rendezés nélkül élné le? Kívánok sok bölcsességet, hogy a mostban éljen inkább, és át tudja adni magát az érzelmei megélésének. Üdvözlettel Balázs Nelli