A kérdés
Kedves Segítő! Már gyerekkoromtól amióta emlékszem nem akartam élni az életet,úgy éreztem hogy senki nem szeret, a szüleim mindig a hibát keresték benne,vertek,elhanyagoltak. Öngyilkossági kisérletem már 7 éves koromban volt. Nem tudtam és azóta sem tudok igazán egészséges intim kapcsolódást kialakitani. Jelenleg is támogató párkapcsolatban élek,de már a párom energiáját is elveszem és rosszul bánok vele, ami további lelkiismeretfurdalást okoz. Alapjában véve egy hedonista tipus vagyok, keresném az élményeket, viszont nem tudom bennük mégsem jól érezni magam. Társaságban, vagy nyaraláskor elég egy rossz szó, egy elromlott időjárás, bármi és az én jó hangulatom egy másodperc alatt változik át, ilyenkor idegbeteggé válok, durván negativvá. Indulatkezelési nehézségeim vannak, nem törődöm a környezettel, ordibálok, a barátomnak nekimegyek, szétmarom magam, az öngyilkossággal foglalkozom. Negativ visszajelzések érkeznek mindenhonnan ami érthető, de igy én nem akarok élniA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy feltette a kérdését itt a pszichológuskereső oldalon. Említette, hogy már 7 évesen öngyilkosságot kísérelt meg. Ezzel kapcsolatban az lenne a kérdésem, hogy ezt követően részesült-e gyermekpszichiátriai kezelésben? A jelenlegi helyzetben, amit leírt a levelében, úgy gondolom, hogy most is indokolt lenne egy újabb pszichiátriai kezelés, különös tekintettel, arra, hogy saját magát bántalmazza. Esetleg érdemes lenne felkeresnie egy magán ellátásban dolgozó pszichiátriát, vagy a területileg illetékes pszichiátrián segítséget kérni. Amennyiben a kezelő elmeorvos egyet ért vele, úgy érdemes lenne a gyógyszeres kezelést kiegészítenie pszichológiai konzultációkkal is.
üdvözlettel
Dr. Hollósy-Vadász Gábor pszichológus