A kérdés
Kedves Szakértő! 29 éves két gyermekes anya vagyok végzettségem diplomás ápoló. 6 éve vagyok házas a férjem rendőr. Az elmúlt két évben a viselkedése egyre furcsább, házasságunk emiatt többször volt már válságban. Lassan napi szinten alkoholizál és minden apróbbnak tűnő problémán felhúzza magát és egyik pillanatról a másikra elkezd üvölteni, a környezetében található dolgokat rugdosni, falba verni és fenyeget engem is, hogy agyonver persze a fiaim füle halltára. Teljesen kiszámíthatatlan a viselkedése tegnap pl. leköpött fenyegetett majdnem megütött, mert a krumpli nem sült meg időben. Szerintem kezelésre szorulna sokszor felkel éjszaka, elfelejt dolgokat. Nem tudom ilyenkor mit tud tenni a családtag? Hová tudok fordulni? Gondolkoztam rajta, hogy felhívom az elöljáróját, mert a munkahelyén is kezd ez a viselkedés előjönni vagy esetleg az illetékes rendőr pszichológushoz is fordulhatok? Félek, hogy egyszer nagyobb baj fog történni ha elborul az elméje, a fiúk és én már rettegünk.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Adrienn! Nagyon jól tette, hogy tanácsot kért! Mindenképpen érdemes segítséget keresni, még azelőtt, hogy valami tettlegesség vagy egyéb tragédia történne. Így látatlanban két dolgot tudok elképzelni: az egyik, hogy a férje a munkájában megélt stressz hatására kezdett anno inni és a fokozódó alkoholizmusa idézte elő ezt a személyiségváltozást. Ez esetben ő maga nem valószínű, hogy problémának érezné a viselkedését és az sem valószínű, hogy motivált lesz változtatni rajta, pedig anélkül nem lehet kezeltetni és változást elérni. A személyiségzavart nem lehet kényszergyógykezeltetni sem, addig sajnos semmiképp, amíg vér nem folyik és semmiképp nem lenne jó idáig eljutni. Esetleg józan állapotában, jobb kedvében próbáljon vele beszélni arról, hogy mit élnek át olyankor, amikor ő ittas és dühöng. Ha képes még átérezni, milyen szenvedést okoz Önöknek és megfogalmazza, hogy szeretne változni, akkor minél hamarabb juttassák ellátásba. Hosszútávon családterápia is szóba jöhet. Az Anonim Alkoholistákat nagyon javaslom, az interneten talál elérhetőséget a helyi csoportjukhoz, azonnali segítségként pedig a helyi pszichiátriai osztály addiktológiai részlegét javaslom, a háziorvos tud beutalót adni és tudja, hogy pontosan hova forduljanak, bár beutaló nélkül is felveszik valószínűleg, ha van hely. Csak kórházi bennfekvéstől várható érdemi javulás, aztán nagyon fontos, hogy eljárjon olyan közösségbe, ahol segítenek megküzdeni a kísértéssel napról-napra! Vannak kifejezetten alkoholistáknak szánt bennfekvő intézmények is, ezekről a kórházban tudják tájékoztatni a szociális munkások, szociális gondozók, de ehhez általában megkövetelik, hogy egy ideje már absztinens legyen, erre (is) kell a kórházi befekvés. Általában a rendőrség támogatni szokta a dolgozóit hasonló esetben (vagyis kis esély van rá, hogy emiatt elbocsátják, még ha sokáig nem is tud dolgozni). A másik lehetőség, hogy esetleg valami neurológiai vagy egyéb szomatikus probléma (is) van a háttérben, emiatt képtelen uralkodni magán a férje, ezt részletes kivizsgálás tudná kideríteni. Mindkét út az ő részvételét és elszántságát kívánja, ám az alkoholistáknál pont ez szokott hiányozni. Sajnos számolnia kell azzal a lehetőséggel is, hogy ő nem lesz hajlandó önszántából kezeltetni magát és a helyzet tovább durvul. Gondolja át, hogy mit tud és szeretne tenni ebben az esetben, hol az a határ, ameddig tűrni akar és ameddig a gyerekek képesek feldolgozni a helyzetet, amiben élnek. Arra is érdemes gondolni, hogy számukra az apa viselkedése mintaértékű, nagyon nehezen tud mit kezdeni egy gyerek azzal, hogy a követendő és szeretett apától egyszerre rettegni is kell. Azt javaslom, vegye fel a kapcsolatot a helyi családsegítő szolgálattal, érdeklődjön, hova tudnak esetleg azonnal menni, ha muszáj lenne. Tudom, hogy nagyon ijesztő ez a gondolat, de jobb előre felkészülni feleslegesen, mint hogy nagy baj legyen. Kérjen segítséget a családtól, beszéljen velük a problémáról, legyen, akit bajban fel tud hívni, vagy aki befogadja akár Önöket, akár egy szatyorba összekészíthet néhány holmit, amit egy elérhető rokonnál helyez el, hogy baj esetén könnyen hozzájusson. Legyen vésztartaléka, amihez nyúlhat ilyen esetben. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat működtet olyan anyák szállását, ahol akár éjjel is fogadják a férjük elől menekülőket. Jó ötletnek tartom, hogy a férje elöljárójához és(!) a szervezet pszichológusához forduljon, bár túl sokat nem fognak tudni tenni, de hasznos, ha konzultálnak a lehetőségekről! Legyen mindig keze ügyében a telefonja és ne szégyelljen segítséget hívni, ha a szükségét érzi, még akkor sem, ha a férjét kellemetlen helyzetbe hozná ezzel. A saját és a gyermekei testi és lelki épsége legyen a legfontosabb! De mindenekelőtt: gondolja át, hol van Önnél a határ, meddig tűr és azon a bizonyos határon túl milyen lépéseket szeretne tenni (távoltartási végzés, feljelentés, válás, különélés), legyen forgatókönyve minden eshetőségre. Sajnos, ha a férje nem akar nagyon komolyan változni, akkor nincs sok remény, ez esetben vagy együtt él ezzel a helyzettel (amit semmiképp nem javasolnék, hiszen tönkretenné Önt és a gyerekeket is) vagy külön utakon kell folytatni az életüket. Sajnálom, hogy nem tudok biztatóbbat írni. Üdvözlettel: Fehér Anita