A kérdés
Kedves Pszichológus! 27 éves nő vagyok. Gyermekkoromban sokat bántottak, a szüleim gyakran megvertek; egy férfi 10tol 11 éves koromig szexuálisan bántott. Valahogy abban reménykedtem, hogy mindez idővel magától rendbe jön, elmúlnak a rossz napok, de sajnos nem. Inkább csak egyre rosszabb, nem tudom építeni az életemet. Gyakran gondolok öngyilkosságra, bár azt hiszem gyáva lennék hozzá. Hogyan, mi alapján válasszak szakembert? Honnan tudhatom hogy pszichiáterre vagy pszichológusra van szükségem? Amennyiben pszichológus, mi a különbség klinikai/tanácsadó szakpszichológus...stb között? Budapesten élek. Köszönöm a válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! A leírt problémák olyan jellegűek, melyek a bizalom és az egészséges önkép rombolását hozzák létre. Ezentúl számos más tünet is kísérheti, ahogyan írta is, az élet értelmének megkérdőjelezése, a fő életcélok megfogalmazásának nehézsége, nagy valószínűséggel elfojtott düh is jelen van. A testéhez, férfiakhoz való viszonya is akár sérülhetett. Továbbá a helyes megküzdési stratégiák létrehozása is nehezített lehet, általában a kapcsolatok létrehozás, fenntartása. Azért írtam ennyi mindet, mert ezek külön-külön is lehetnek problémás területek, hogy az ember elakad saját életvezetését illetően, nem érti miért szomorú vagy dühös, mitől szorong teljesen átlagos helyzetekben. Egyszóval a pszichoterápia ezeknek a területeknek a feltárását végzi, ha szükséges pszichológiai tesztek segítségével, majd a feltárt elakadásokra terápiás tervet fogalmaz meg. Az öngyilkossági gondolatokat minden pszichológus és pszichiáter nagyon komolyan kezeli, de nem biztos , hogy mindenki szeretne vagy tud felelősséget vállalni a kliens terápiás vezetésére. Itt már fontos a szakképesítés, ugyanis a pszichiáter felelősséget vállal, akár gyógyszert is ad, van, hogy ő maga végzi a pszichoterápiát, vagy átirányítja klinikai szakpszichológushoz, aki a szakképesítés mellet különböző terápiás eljárásokat is elsajátított, de nem gyógyszerrel gyógyít. A klinikai szakpszichológus végzi olyan kliensek kezelését, akik súlyosabb személyiségsérüléseket éltek át kisgyerekkorukban, de akár felnőttkorukban is súlyosan traumatizálódtak. Ezáltal nem tudják kellő felszabadultsággal és rugalmassággal élni az életüket. Sokszor együttműködik pszichiáterrel is, még akkor is, ha nincs gyógyszeres kezelés. A tanácsadó pszichológusok inkább olyan embereket kezelnek, akik elakadtak életvezetésükben, nem látják a helyes utat, nehezített a mindennapi kommunikációjuk vagy párválasztásuk, bizonyos krízishelyzetben vannak... Személy szerint nem annyira a szakpszichológusokat különíteném el, hanem inkább a pszichológusokat általában. Vannak pszichológusok, akiknek sokkal nagyobb az élet tapasztaltuk és a munkatapasztalatuk is, többször foglalkoztak abúzus áldozataival, volt már dolguk olyan emberekkel, akiknél rendszeresen felmerülő gondolat az öngyilkosság és persze vannak, olyan pszichológusok, akik nem rendelkeznek kellő tapasztalttal. Nagyon fontos,hogy a pszichológus tisztában legyen saját kompetenciáival. Röviden a kérdéséére válaszolva, az Ön esetében az lenne a legjobb , ha keresne olyan klinikai szakpszichológust, akinek tapasztalata van a fent leírt problémákkal és ő majd eldönti,hogy szükséges-e pszichiáter bevonása vagy pedig pszichoterápiás kezeléssel közösen meg tudják oldani a problémákat.Továbbá az is fontos lehet, hogy olyan szakembert keressen, aki nem csak verbális módszerekben jártas, hanem szimbólumokkal is dolgozik, ez lehet művészetterápia, meseterápia, hipnózis, mély relaxáció, KIP... Nagyon fontos, hogy olyan szakembert válasszon, aki a bemutatkozása és akár az első beszélgetés alapján szimpatikus, megbízható. Kívánom, hogy sikerüljön rátalálni arra a szakemberre, aki kompetens a problémáit illetően és Önt is megérti. Üdvözlettel, Balázs Nelli, klinikai szakpszichológus