A kérdés
1évvel ezelött meghatározatlan szonrongást diagnosztizáltak nálam a felirt gxógyszer segitett egy ideig jobban is éreztem magam tőle annyira hogy sajnos hónapokig abba hagytam a szedését azóta viszont sok trauma ért és emiatt ujból kivizsgáltattam magam és posztraumás stressz szindrómát állapitottak meg szedem a felirt gyógyszereket viszont kevésnek érzem csak gyógyszer szedést ez nekem új ez a betegség és még mellette ott vannak a felesleges szorongások az a kérdésem hogy a gyógyszer szedés mellett mit tudna nekem ajánlani ami segitene hogy elviselhetőbb legyen a hellyzetem?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Norbert, a poszttraumás stressz zavar azt jelzi, hogy olyan megterhelő élményeket élhetett át az élete során, melyek még mindig hatással vannak a mindennapjaira. Ha a tüneti kezelést (gyógyszert) kevésnek érzi (amellett, hogy a felírt gyógyszereket előírás szerint szedi tovább), fontos lenne kezelőorvosával megbeszélni, hogy mit lehetne változtatni azért, hogy kevésbé jelentkezzenek a tünetek. Nem derül ki leveléből, hogy az orvosával van-e lehetőség bármilyen pszichoterápiára. Ha esetleg nincs, akkor érdemes lenne olyan szakemberhez fordulnia (pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus - TB-támogatott vagy magán), akinek segítségével a tünetei mögött meghúzódó mélyebb okok feltárhatók, kezelhetők, illetve új, hatékony megküzdési módokat tanulhat. Mindezzel együtt a szorongásos tünetek is csökkenni fognak, akár hosszútávon meg is szüntethetőek. Esetleg önmagában is nagyon hasznos lenne elsajátítania valamilyen relaxációs-meditációs technikát, mint stressz-megküzdési módszert, pl. MBSR-t, MBCT-t vagy autogén tréninget. A stresszkezelésben továbbá rengeteget segíthet a megfelelő életmód: a helyes táplálkozás (“mediterrán diéta” folytatása, fermentált élelmiszerek fogyasztása, a cukor- és alkoholfogyasztás minimalizálása), megfelelő testsúly megtartása, káros szokásokról való leszokás (pl. dohányzás), minél több idő töltése zöld, természetes környezetben, erdőben - kiemelt szerepe van a rendszeres sportolásnak (heti 3-4 alkalom), a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásnak és a társas támogatás igénybevételének (hozzátartozókkal, barátokkal való őszinte, meleg, közeli - és akár egy pszichológussal támogató - kapcsolat fenntartása).