A kérdés
Gyakran vigyázok a testvérem két éves kislányára. A gyerek anyja borderline-os. Sokszor nagyon ingerült a gyerekkel, amikor teheti inkább rábízza másra. Rendszeresen hangot is ad annak, mennyire gyűlöli az anyaságot, és mennyire megbánta a szülést. Hogy csak teher neki a kislány. A gyerek olyan szavakat ismételget vissza nekem, olyan durva káromkodásokat, gusztustalan jelzőket, amikkel az anyja valószínű őt szokta illetni. Előttem is mondott már neki hasonlót. Fogalmam sincs, hogy kell kezelni ezt a helyzetet, amikor ilyen szavak jönnek ki a kicsi száján, amikor ezeket visszamondja (borzasztó hallgatni, hogy így beszélnek vele)? Folyton ezeket ismételgeti. Valamint szeretném tudni, hogy mit tudok tenni annak érdekében, hogy csökkentsem az anyja által okozott kárt, hogy a lehető legkisebb mértékben sérüljön a gyerek?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, a szeretetlenséget legjobban a szeretet orvosolja, a kötődési problémákat pedig a kötődés lehetősége. Vagyis azzal tudja a kislányt leginkább segíteni, ha továbbra is rendszeresen vele van, foglalkozik vele, kifejezi iránta szeretetét, és örömét, hogy vele lehet. Persze mindent csak hitelesen, vagyis csak olyat mondjon a kislánynak, amit Ön is elhisz, hogy igazi szeretetben legyen része, valódi meleg ölelésben. És a sógornőjével is próbálhatna beszélni, pláne ha az Ön füle hallatára is történt ez, kérhetné, hogy ha vannak is ilyen nehéz érzései, haragja, stb., kímélje meg tőle a gyereket, ne mondja ezeket előtte. Persze nem biztos, hogy ez eléri a kívánt hatást (tartok tőle hogy nem), de legalább meg kéne próbálni. A csúnya szavakat, amiket a kicsi ismételget, nyilván éppen azért ismételgeti, mert nagy-nagy érzelmi töltéssel hangzottak el. Lehet gyengéden és rábeszélően mondani neki, hogy ezek nem szép szavak, és az beszél így aki nagyon-nagyon dühös vagy elkeseredett. Kicsit furának hathat egy kétéves gyerekkel ilyen komolyan beszélni, de jó dolog helyretenni próbálni, amiben része volt. Ha ő is dühében mondja, akkor arra is lehet reflektálni, hogy milyen érzelmet élhet át ("nagyon dühös vagy", "haragszol rám, amiért elmegyek?" stb., helyzethez illően), és lehet javasolni más szavakat is. Óvatosan javaslom, hogy beszélhetne a testvérével is erről. Azért mondom óvatosan, mert nem nagyon hálás és konstruktív dolog beleszólni a kapcsolatukat érintő dolgokba, nagy tapintat kell hozzá. De azt hiszem, ha Önre bízzák a gyermeküket, akkor Ön beszámolhat/be kell számolnia arról, hogy mi történt a gyermekkel, amíg Önnel volt. Nyilván azt is elmesélné, ha leesne a mászókáról, vagy ilyesmi. Üdvözlettel Biró Eszter
