A kérdés
Anyám idősotthonban él, nem lehet már egyedül. Utálja. Nem élünk rosszul, de magánápolót max hónapokig tudnánk fizetni. Haza kéne hoznom, de féltem a családi békét. Férjem nem bírja, nekem is gyakran elfogy a türelmem. Sok apró gyerekkori sérelmet őrizgetek, nem tudom igazán szeretni. Gondoskodott rólunk, mindenem volt, csak valahogy inkább elégedetlenséget, csalódottságot éreztem részéről, mint anyai szeretetet. De így is bűntudatom van. Gyilkos vagyok, vagy áldozat?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Juci!
Az alapján, amit leírt, talán egyik sem. Ezek szélsőséges állapotok, amik leginkább konkrét cselekedetekhez köthetők. Amit leírt, én abból azt hallom ki, hogy szeretne és próbált is jobb, méltóbb körülményeket teremteni édesanyjának, viszont jelenlegi élethelyzete mellett ez a reálisan megvalósítható. Rövid levelében is sok fájdalmat éreztem. Úgy gondolom, hogy önnek is és a családjának is sokat adna, ha belekezdene ezek feldolgozásába.
Üdvözlettel:
Lipták Marcell