Feldolgozás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Őszintén sajnálom, ami Önnel történt, és felháborít, hogy volt valaki, aki visszaélt a helyzettel - bármik is legyenek a körülmények. Ön egyelőre a lelki feldolgozásra fókuszál, erre is ki fogok térni, de egy ilyen eset után vannak sürgős praktikus teendők is. Nem tudom mikor történt, hány napja, hány hete - ettől függetlenül azt javaslom, hogy amint lehet menjen el nőgyógyászhoz. Az orvosokat titoktartási kötelezettség köti, ezért neki nyugodtan elmondhatja, hogy mi történt. A nőgyógyász ellenőrizni tudja, hogy történt-e sérülés, ez is fontos, de talán ennél fontosabb az, hogy kérjen szűrővizsgálatokat a nemi úton terjedő betegségekre pl. triviális bakteriális vagy gombás fertőzésekre, HPV-re, de egy AIDS tesztet is érdemes csináltatni, ha nem tudja, hogy ki volt az elkövető. Mindez az Ön biztonságát és jövőbeni egészségét szolgálja, mert minél korábban kiderül egy ilyen betegség, annál könnyebb gyógyítani vagy kézben tartani. A másik fontos praktikus teendő az lenne, hogy mérlegelje a következőket: ha valakivel akarata ellenére szexuális kapcsolatot létesítenek az bűntény. Ön teljes joggal tehet feljelentést a rendőrségen akár ismeretlen tettes ellen is. A rendőrségen is kérhet védelmet, titoktartást, hogy ne kerüljön nyilvánosságra az eset az Ön kisebb közösségében sem. A lelki oldalra rátérve: azt írja, hogy azóta csak zokog, undorodik magától, tanácstalan és kétségbeesett. Ön egy traumát élt át, ezért természetes reakció ez a szélsőséges idegi és lelki állapot. Azt azonban nagyon fontos megértenie, hogy Ön nem vétkes, nem Ön követett el bűnt, nem Ön élt vissza a helyzettel, ezért nincs oka undorodni saját magától. A tett minőségét ne fordítsa vissza önmagára. A történtektől undorodhat, az elkövetőtől undorodhat, de fontos tudnia, hogy az Ön értékein ez az eset nem képes változtatni. Azt is írja, hogy megpróbálja elfelejteni. A feldolgozáshoz ez nem igazán jó stratégia. Az elfelejteni, elfojtani kívánt emlékek, érzések lehet, hogy időről időre kikerülnek az elméjéből, lehet, hogy ideiglenesen megszűnnek, lehet, hogy úgy érzi, hogy már nem is bántják Önt, de egyrészt úgy viselkednek mint egy búvópatak, a legváratlanabb helyzetekben, vagy teljesen ok nélkül a felszínre kerülnek és komoly lelki és/vagy testi tüneteket okozhatnak, másrészt rengeteg lelki energiát emészt fel az, hogy kiszorítsa az emléket a mindennapjaiból. Lehet, hogy már ki is találta ennek a folyamatnak a következményeit: az elfojtott emlékek búvópatak természetéből következnek a szorongások, a pánikrohamok és a lelki eredetű testi tünetek. A rengeteg felemésztett lelki energia pedig lehangolttá, depresszióssá, enerválttá teheti. Röviden az elfelejtés nem célravezető taktika. A lelki feldolgozás járható és eredményre, megnyugváshoz vezető útja az, ha beszél az esetről - lehetőleg minél többször - és akármennyire is ellenkeznek most ezzel az érzései, de ha képes beilleszteni a történteket az élete narratívájába. Azért is javaslom, hogy keressen fel szakembert - pszichológust - minél gyorsabban, hogy kivédje a trauma hosszú távú következményeit, és hogy kivédje a rövid távú következményt, az úgy nevezett poszt traumás stressz szindrómát (PTSD), ami jelentkezhet Önnél. A PTSD egyik tünete a búvópatak jellegből ered: váratlan időpontokba hirtelen bevillan a történés emléke, kis foszlányok, hangok, képek, érzetek, amelyek felkavaróak, esetleg heves testi tüneteket is kiváltanak, szívdobogást, remegést, izzadást, ájulásérzést. Ha ilyesmit tapasztal mindenképpen kérjen segítséget. Azt is jó lenne a lehető legpontosabban kideríteni, hogy mi történt. Azt írja, hogy nem tudja mi a jobb, nem emlékezni semmire, vagy tudni, hogy mi történt. Ha nem tudja mi történt, az egy fehér folt az életében, amit a fantáziája a saját működése szerint tölthet ki. Az ismeretlen jóval félelmetesebb, nagyobb szorongást kelt, míg a bizonyosság, a tények ismerete bár gyakran keserű és fájdalmas, de könnyebben feldolgozható, mint az egész életét végigkísérő kérdések. Gondolja át, hogy ki volt még jelen. Volt-e valaki szemtanú? Volt-e valaki bizalmasa, aki láthatott, halhatott valamit? Azt mindenképpen javaslom, hogy keressen fel pszichológust. Ha tanácstalan, hogy merre induljon, akkor keressen meg e-mailben, és segítek a lakóhelyéhez igazítva találni megfelelő megoldást. De azt is gondolja át, hogy a közvetlen környezetében van-e valaki, aki közel áll Önhöz, aki szereti Önt, akiben megbízhat, és akinek képes elmondani a történteket. Van-e Ön mellett bizalmas barátnő, testvér vagy esetleg a szülei? Emlékezzen arra, hogy Önnek szégyellni valója nincs. Teljesen igaza van abban, hogy az Ön élete értékesebb, nem éri meg, hogy ez az aljas tett elrontsa vagy befolyásolja a jövőjét. A feldolgozás azt jelenti, hogy összerakja a mozaikokat a történtekről, a keletkező érzelmeit átéli és a megfelelő módon kifejezi, ha minél többször elmondja - lehetőleg szakembernek - hogy mi történt, hogyan érez, mit gondol, mert minden egyes beszámolóval változni fog az Ön hozzáállása, attitűdje, és minden egyes beszélgetéssel gyengülni fog a trauma hatása, míg végül összepakolhat mindent, berámolhatja az emlékeket egy dobozba, és felteheti az egészet egy nagyon magas polcra, amiről tudja, hogy ott van, de azt is tudja, hogy nem okozhat meglepetéseket, nem befolyásolhatja az életét, közérzetét, boldogságát semmilyen módon. Üdvözlettel: G. Tóth Kinga