A kérdés
A napokban voltam első interjún egy hölgy pszichológusnál Skype-on keresztül, nagyon kedves volt, és megértő, hitelesen reagált a problémáimra. Hosszas keresgélés után azért őt választottam, mert szakmailag magasan kvalifikált, és úgy érzem, hogy a problémáim nem aprók, így kevésbé képzett szakember kevés lenne számomra. Viszont nem tudok teljesen elmenni felette, hogy a kicsit többet mutat magából, mint, ami az én ízlésemnek megfelel, illetve a sminkelési stílusa sem az én világom. Szakemberként hitelesnek érzem őt, és meg tudok nyílni előtte, viszont szeretném megkérdezni, hogy ez a negatív érzet hogyan hathat a terápiára, érdemes-e erről beszélnem a terapeutával, vagy érdemesebb inkább más szakembert keresni. Nehezen álltam neki a terápiának, és kicsit cikinek érezném az engem támogató családtagjaimmal szemben, hogy emiatt gondolkozom terapeuta váltásán, és nem kezdek el az első szakemberrel dolgozni. El szoktam menekülni a nehéz dolgok elől elfutni, lehet, hogy most is menekülök?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, alapvetően azt mondanám, jó úton van, ha már eljutott az elakadásával szakemberhez és megkezdték a folyamatot. Bátran legyen büszke magára, ez az egyik legnehezebb lépés sokak számára! A felvetése több részből áll: a kliens-szakember szimpátia az egyik oldal, másfelől az Ön által "menekülésnek" nevezett tényező vannak jelen a helyzetben. Kutatások erősítik meg évtizedek óta újra és újra, hogy a kliens és a pszichológus közötti munka sikeressége megközelítőleg annyira múlik azon, hogy milyen módon tudnak együttműködni, mint a pszichológus szaktudásán. Ennek tudatában megéri a kezdeti szimpátiával/ antipátiával foglalkozni. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy mi áll ennek a pozitív/ negatív hozzáállásnak a hátterében: emlékeztet valakire/ valamire a szakember, akihez jót/ rosszat társítunk? A gesztusaiban, habitusában ismertünk rá valaki, számunkra jelentősre? Arra is bátorítanám, hogy merjen erről beszélni a szakemberrel -- kiváltképp, ha szakmailag hitelesnek és kompetensnek tartja, ahogyan azt írta is. A másik témánk a "menekülés". Azt írta, hajlamos megfutamodni bizonyos dolgok elől. A pszichológussal való találkozás/ közös munka ezt váltja ki sokakból, hiszen ez egy olyan helyzet, amiben önmagunkon, a félelmeinken, a traumáinkon, a töréseinken kell dolgoznunk (jó esetben önként). Ez sokaknak eleinte új és ijesztő lehet -- amivel nincsen semmi baj. Ezzel is tudnak dolgozni a szakemberrel, feltéve, hogy beszélnek a jelenségről. Konkrétabban egy kérdés: ha most úgy érzi, hogy az egyébként hitelesnek, nagytudásúnak tartott szakembert lecserélné, mert bizonyos külső dolgok nem szimpatikusak benne, mi a garancia arra, hogy a következő pszichológussal megkezdje a közös munkát? Remélem, tudtam válaszolni a felvetésére! Üdvözli, Szabó Kristóf