A kérdés
Üdvözlöm Wittinger Zoltánnak hívnak. 32 éves Tanácsot szeretnék kérni. Elsősorban a barátnőmről lenne szó. Mit tehet egy olyan lány aki születése óta ki van különítve a családjától. Van 3 férfi testvére, családba ők a minden egyedül a barátnőm van elkülönítve. Lelkileg teljesen kikészült már, anyukája mindig csak őt bántja szidja... Egyszer voltunk pszichológusnál de csak annyit tudott mondani hogy költözzünk össze. Szívesen összeköltöznék barátnőmmel albérletbe de most éppen nincs munkahelye. Én az ilyen szülőket sosem fogom megérteni, nem tudom mit tehetne a barátnőm(mel).A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Zoltán! Nagyon keveset ír a barátnőjéről, de annyi azért kiderül a leveléből, hogy problémás a kapcsolat közte és az édesanyja között, illetve talán az egész családban nehezek az érzelmi viszonyulások. Sajnos sok családban vannak ilyen típusú érzelmi bonyodalmak, és ezekre nincsen egységes megoldás - az mindig attól függ, kik a résztvevő felek és mi történik közöttük. A lélektani problémák megoldásában a legfőbb kulcsot az jelenti, ha a megoldást kereső fél megérti, mi történik valójában, mi a probléma gyökere - ehhez pedig tényleg nincs recept, hanem az ő egyedi helyzetével kell foglalkozni. Ha a barátnője elkötelezett a megoldás keresését illetően, érdemes lenne önismereti és családi működéssel kapcsolatos könyveket, internetes portálokat olvasnia, vagy - ha van benne erre nyitottság - felkeresnie egy szakembert, aki segíteni tudja őt a magabiztosabbá válásban, az önmagáért való kiállásban, a kommunikációja fejlesztésében. Általánosságban azonban egy fontos dolgot kiemelnék a helyzettel kapcsolatban: a felnőtté válásnak része az, hogy a felnövekvő fiatal a saját énje, értékei, elvei kialakításának mentén összeütközésbe kerül a szüleivel. Míg korábban, gyermekként elfogadta a szülei értékeit, a kamaszkor, a felnövekedés során ezek mind megkérdőjeleződnek, hogy aztán felnőttkorára kialakíthassa a maga elképzeléseit az életről és meghozhassa a maga döntéseit, választásait. Írja, hogy felmerült az elköltözés gondolata: nem véletlenül, hiszen a fiatalok dolga, hogy kirepüljenek otthonról. És a lakóhelyi elváláson túl egyfajta érzelmi függetlenséget alakítsanak ki, ami a felnőtt, önálló élet alapvetően fontos eleme. Ha a barátnője szenved attól, hogy az édesanyja nem ért egyet a döntéseivel, más a véleménye, bántja és szidja, akkor ez azt is jelezheti, hogy ez a folyamat még nem zárult le esetében, és a csatározások erről is szólnak. Külön nehezítheti ezt, hogy a kapcsolatuk eleve problémás volt, ilyen esetekben az érzelmi leválás többnyire bonyolultabb, mint amikor a kapcsolat alapvetően jól működik. Egyetlen lányként az ő viszonya feltehetően másmilyen, mint a fiúk és az anya viszonya, és mást jelent a függetlenedése is, a szülők gyakran máshogy állnak a fiú- és lánygyerekekhez elvárások, megkövetelt viselkedésformák és az értékek átadása mentén. Mindezek megértéséhez és felfejtéséhez azt javaslom, hogy ha a barátnője szívesen foglalkozik lélektani témákkal, olvasson mindezekről vagy keressen fel egy számára szimpatikus szakembert: az önismeret útján haladva mindezek a nehézségek oldhatóak, és a családi kapcsolatok is javulhatnak.