A kérdés
Kedves pszichológus! A férjem egyszer meglökött, nekiestem az ajtónak, a gyermek előtt. Ez három evvel ezelőtt volt. Most fojtogatni kezdett, ugyanúgy a gyermek előtt. Én válni akarok, de O azt mondja, hogy megbánta és a gyermek érdekében ne váljunk el. Mit tegyek? Válaszát előre is köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Anna!
Nagyon megérintett a levele!
Sajnálom, hogy családon belüli erőszak elszenvedője, szerencsére túlélője, azonban ahhoz, hogy ez így is maradjon, és akaratának megfelelően elválhasson, tehát túléljenek, fontos sorra vennie az erőforrásait a családjában, vagy a családján kívül, és lelkisegély illetve jogsegély szervezetek, állami szervek segítségével lépnie.
A gyermek legfőbb érdeke és joga, pszichés szempontból, és a hatályos gyermekvédelmi törvények alapján is a zéró tolerancia alkalmazása a családon belüli bántalmatással szemben. Ahhoz, hogy újra jól legyen kisgyermeke, hogy egészségesen fejlődhessen, arra van szüksége, hogy a bántalmazást a családban azonnal szüntessék meg. Az aktív krízis, a bántás elmúltával ha maradnak sebek, a gyógyuláshoz szükség lehet a rehabilitációra, a terápiára is. Ebben csak Ön tud most segíteni neki, és önmagának az érdekében.
A gyereknek az az érdeke és joga, hogy olyan családban nőhessen fel, ahol az anyukája felé sincsen bántalmazás, megfélemlítés a családban. Olyan családban, ahol az anyukáját sem bántják, ugyanis ahhoz, hogy a gyermek biztonsága sérüljön, elég "csak" látnia a bántalmazást, nem kell a saját bőrén megtapasztalnia, akkor is bántalmazó közegben, hangulatban éli a hétköznapjait, ő és minden családtagja, ha az nem rá irányul, hiszen retteghet, hogy mikor lesz ő a következő, és a szerettét bántva látnia is ugyanúgy fáj neki, mint ha őt bántanák.
A kisgyermek a fájdalomnak és rettegésnek, amit a családon belüli erőszak jelent, kiszolgáltatott, apjától függő, apjának alárendelt helyzetéből és életkorából adódóan nem tud ezzel mit kezdeni, teljesen kitett az apjának, mint ahogy valószínűleg Ön is. Ugyanazt élik meg a családban. Ha Ön válni akar, nagyon bölcsen, az életveszélyből, senki nem ítélheti el ezért Önt. Mindkettejük érdekében Önnek kell magukat mentenie. Egy gyermek nem tud elmenekülni az apja bántása elől, nem tudja értelmezni a bántást, nem tud "tanulni belőle", nem is tudja kifejezni, leadni az őt ennek hatására elárasztó borzalmas érzéseket, stresszt. Fizikailag sejtszinten megemelkedik, és folyamatosan magas szinten van tartva a stresszhormon szintje, ami testi elváltozásokat is elindít. Ekkor kétféleképpen próbálhat meg "megküzdeni" a gyermek a benne dúló fájdalommal, és megmutatni a világnak, hogy mi van benne, mi történik vele, hogy nagyon rosszul van a bántástól: vagy kifelé kezd el megváltozni a viselkedése, magatartásos, viselkedéses tüneteket fog mutatni (tombol, üvölt, hisztizik, ütöget, rugdos, stb), próbálja valahogy a "sarokba szorított tehetetlen, kontrollvesztett helyzetből kiverekedni magát" (externalizál), vagy befelé kezd el fordulni, hangulati zavarai lesznek (szorongás, depresszió), ahogy befelé kezdi el elfojtani a frusztrációit, a teste felé, különféle testi működési zavarai lehetnek, alvászavar, evészavar, kiválasztás zavarai, regresszió,bepisilés, bekakilás, álmatlanság, rémálmok, vagy épp pszichoszomatikusan érzékeny szomatikus problémák, légzési problémák, asztma, immunproblémák, bőrbetegségek, stb. Ez törvényszerű hogy így történjen, ha a bántás továbbra is fennmarad, és ez borzalmasan káros a gyerek testi-lelki fejlődésére nézve, életre szóló lelki és testi nyomai lehetnek.
A bántalmazó férj/apa kapcsán ezért arra kérem, az a legfontosabb első lépés, amit kötelezettségek nélkül megtehet, hogy mihamarabb beszéljen a környezetében egy bizalmasával, bárkivel, és kérjen segítséget a kerületi Családsegítő és Gyermekjóléti központtól, a NANE egyesülettől, az EMMA egyesülettől, a Hintalovon gyermekjogi alapítványtól, vagy a Kék vonal segélyközponttól, vagy ha gyermekei vagy saját testi épségét félti, a rendőrségtől, vagy bármely áldozatsegítő központtól.
Remélem, hogy tudtam Önnek segíteni a válaszommal, bízom benne, hogy mihamarabb felkeresi a felsorolt személyes segítségkérési lehetőségek egyikét!
Minden jót kívánok Önnek és gyermekének, kívánom, hogy mihamarabb ki tudjanak kerülni ebből a kiszolgáltatott, bántalmazó helyzetből, fizikai és érzelmi biztonságba kerüljenek, és elkezdhessenek olyan családi légkörben élni, ami nem bántalmazó, nem félelemkeltő, hanem szeretetteli, elfogadó, és biztonságos, mert bárki bármit mond, senki soha nem érdemel bántást, Ön sem és a gyermeke sem!
Nincs elfogadható indok a bántalmazásra, és nem kell eltűrnie! Ki lehet lépni ebből, sok erő kell hozzá, és legtöbbször külső segítség, de sikerülhet! A gyermekei számítanak Önre, én pedig nagyon szorítok Önökért, szurkolok Önöknek!
Házi Dorottya pszichológus, gyermekpszichológus, képzésben lévő család-és párterapeuta
