A kérdés
Tisztelt Pszichológus! 20 éves vagyok, szüleimnél élek, a családommal rossz a kapcsolatom, rokonokkal nem beszélek, a barátaim elhagytak, pasim még nem volt. A suliban a tanárokkal jóban voltam, az egyik tanárral rendszeresen beszélgettem és nagyon megszerettem, és nagyon fontos volt nekem, sokat foglalkozott velem, több szeretetet kaptam tőle, mint bárki mástól. Nagyon szorongó voltam, ezért a tanárom tanácsára felkerestem egy pszichológust. És őt is nagyon megszerettem.. kijártam a sulit, és azóta nem nagyon beszélek a tanárommal. és most a pszichológusomhoz kötődöm nagyon. félek ,hogy ha már nem kell többet mennem hozzá ,akkor majd jobban előtörnek az öngyilkos vágyak, és félek ,hogy visszaesek, és ugyanott leszek, mint 1-2 éve. Nem tudom, elmondjam neki ezeket? Mi lesz ha elmondom és ezért elküld és többet nem mehetek hozzá? Vagy mit csináljak, hogy ne kötődjek hozzá ennyire? Mi a megoldás?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Vivi! Nagyon fontosnak tartom, hogy képes kötődni a két bemutatott személyhez. Egészen biztos vagyok abban, hogy pszichológusával való együttműködésük fontos állomásához értek, azzal, hogy ilyen világosan meg tudja fogalmazni aggodalmait. A pszichológusa szakmai felkészültsége birtokában (a kialakult bizalmi kapcsolatuk okán ebben joggal bízhat), segíteni fog magának abban, hogy megértse az előállt helyzetet, és ezt közös céljuk elérése szolgálatába állítsák. Csak biztatni szeretném, arra, hogy igen beszéljen vele a kétségbeeséséről, biztos vagyok abban, hogy részben megkönnyebbül ettől és személyiségfejlődése terén is meghatározó elfogadottság élménnyel gazdagodik!