A kérdés
Tisztelt Pszichológus, Öcsém naponta jelentős mértékű alkoholt fogyaszt, s ezt nem tudja megállni sem munka közben, sem egyébként. Amikor beszélgettünk, ő mondta, hogy tudja, hogy alkoholista, de ez van. Próbáltam rábeszélni, hogy kérjen segítséget, de azt mondja, neki jó így. Még el is kísértem volna, csak lépjen ki ebből. A fentiek ellenére nagyon jó ember, s szakember, de félek, hogy a helyzet csak romlani fog. Tudnának tanácsot adni abban, hogyan tudom rábeszélni, hogy kérjen/elfogadjon segítséget? Nagyon makacs, mint mindenki a családban, de nem szeretném megvárni, míg olyan dolog történik, amit már nem lehet visszafordítani. Köszönöm előre is válaszukat. AttilaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Attila!
Közeli hozzátartozóként nehéz szembesülni azzal, hogy egy számunkra fontos személy alkoholproblémákkal küzd. A következő dolgokra lehet érdemes figyelni, amikor felhívja testvére figyelmét a probléma súlyosságára:
Aggodalmai kifejezése alapuljon objektív tényeken: pl. „mostanában többször láttalak nyúzottnak, másnaposnak, olyannak, mint aki nem tud koncentrálni a munkában”; „aggaszt, hogy többször is észrevettem, hogy munka közben is fogyasztasz alkoholt”.
Célszerű „én-közlésben” fogalmazni, vagyis a saját érzéseiről beszélni, és nem a másikat minősíteni: pl. „Én úgy látom, hogy…”, „engem az tölt el aggodalommal, hogy…”.
Érdemes előre készülnie olyan konkrét javaslatokkal, mint hogy hova fordulhat segítségért testvére az alkoholproblémával.
Elképzelhető, hogy az első pár beszélgetésnek még semmi látható eredménye nem lesz. Akár másokat is bevonhat, akik hiteles, fontos személyek öccse életében. Ha más családtagok, barátok is nyugodt, aggódó módon képviselik ugyanazt a véleményt, előbb-utóbb nem tudja kikerülni a problémával való szembesülést. A háziorvost is érdemes lehet bevonni, a saját szerepéből ő is hitelesen tudja képviselni a probléma komolyságát (és a területileg illetékes addiktológiai vagy pszichiátriai gondozóba is ő tud majd beutalót adni). Itt is azt érdemes szem előtt tartani, hogy mindez ne tűnjön összeesküvésnek. Felnőtt emberek között zajló beszélgetésekről legyen szó, amiben mindenki a maga szemszögéből mondja el az aggodalmait. Vitába szállni, győzködni semmiképp nem érdemes.
Üdvözlettel:
Kiss Laura
