A kérdés
22 éves vagyok.Járok pszichológushoz, de a szégyenérzet miatt ami bennem van nehezen tudok bárkinek is megnyílni és beszélni a problémáimról. Az utóbbi hónapokban azt érzem, hogy egyre mélyebbre kerülök. Kiskoromban nagybátyám folyamatosan bántott, volt hogy többször megvert és minden nap elmondta hogy semmire nem fogom vinni az életbe. Az anyám soha nem állt mellettem teljesen pedig mástól nem kaptam volna biztonságot hiszen egyedül nevelt. Apámnak azt mondta hogy nem tőle vagyok, igy még a mai napig nem tudok róla semmit. A másik amit szégyenlek még kimondani is hogy 18 évesen a volt barátom megerőszakolt. 4 év után sem tudom rendesen elrendezni magamban a történteket, vagy akár beszélni róla. Pár embernek akikben megtudok bízni elmondtam de mindenki annyit mondott hogy lépjek tovább. Csak nekem ez valahogy nem megy ilyen könnyen. Fogalmam sincs hogy beszéljek erről mert szeretném végre lezárni de bármikor felidézem ami történt olyan mintha aznap lett volna.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy feltette a kérdését itt az oldalon. A leveléből nem teljesen értem, hogy a traumái közül melyeket osztotta már meg és melyeket még nem a pszichológusával. A pszichológussal történő közös munka az empátiára és a bizalomra épül. Azt tanácsolom Önnek, hogy ezeket a traumákat akkor mondja el a pszichológusának miután, már azt érzi, hogy a kettejük között elég erős ehhez a bizalom. Viszont fontos lenne, hogy jussanak el eddig a pontig és a pszichológusa megismerhesse ezeket az traumákat, mivel ennek mind a kezelés mind a gyógyulás szempontjából kiemelkedő a jelentősége.
üdvözlettel
Dr. Hollósy-Vadász Gábor pszichológus
