A kérdés
Tisztelt Pszichológus úr/hölgy! A fiam 21 éves egyetemista. Elvált anyaként nevelem 15 éves fiú testvérével együtt. Négyen lakunk egy Zuglói családi társasházi lakásba. ( legalul a nagyszülők, középen a testvéremék , legfelül mi ) A négy fő: a 21 éves fiam, a 15 éves fiam, a párom és én az anyuka. A gyerekek az apukájukkal rendszeresen találkoznak. Korábban hosszútávú kapcsolatai voltak, ami két lányt jelentett a középiskolás évek alatt és az egyetem első félévében és a második félév elején. Az egyetem első félévében még nagyjából bejárt az egyetemi órákra, ha nem ment be, akkor dolgozott és a pénzét félretette, valamint mozira, wellnes hétvégére és ritkán hétvégi szórakozásra költötte. A második bartánőjében csalódott és azóta nem találja a helyét. A korábbi megbízható barátait is hanyagolja. Új barátait az egyetem melletti kocsmában találta, hétköznaponként is éjszaka jár haza. Céltalan lett. Alkoholt minden nap fogyaszt és pénze nincs általában.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Érthető az aggodalma a fia iránt, ez egy nagyon tehetetlen helyzet, hiszen a gyermeke felnőtt, még ha nem is teljesen független és önálló. Rövid leírása alapján nehéz megítélni, hogy milyen mértékű problémáról van szó: életkorilag beleférhet egy késő-kamaszkori lázadásnak is mindaz, amit leír, ami tulajdonképpen egy normatív dolog, ugyanakkor utalhatnak valódi pszichés problémára is a jelek: erről csakis a fia és a helyzet mélyebb, személyes ismeretében lehetne állást foglalni. Beszélgessen a fiával, ossza meg vele őszinte aggodalmát, arra bátorítanám, amennyire lehet ítélkezésmentesen. Lehet, hogy Önnek nem szimpatikus az egyetem melletti kocsmázós társaság ( és lehet, hogy amúgy teljesen jogosan nem az), de ők jelenleg a fia barátai, a fia minden bizonnyal kedveli és fontosnak tartja őket: bármilyen apró és jó szándékú megjegyzés is erről a témáról csak eltávolítja Önöket egymástól a továbbiakban. A fiának önkéntesen kellene meghoznia azt a döntést, hogy szeretne szakemberhez menni, amit nyilván nem fog abból a motivációból meghozni, hogy ne kocsmázzon annyit a haverjvaival, ő szeret kocsmázni a haverjaival, neki ebben nincs szenvedésnyomás, ez Önnek okoz inkább nehézséget. A fiának lehetne más motivációja, például, hogy befejezze az egyetemet, tudjon új hosszabb párkapcsolatot kialakítani és hasonlók. Inkább így közelítenék a témához, hogy nem mi ellen, hanem miért lehetne érdemes egy pszichológussal átbeszélni a dolgokat. Amennyiben mégis elzárkózik a lehetőségtől, ebben a korban és a leírás alapján én nem látok rá lehetőséget, hogyan lehetne őt akarata ellenére eljuttatni szakemberhez, vagy hogy annak lenne-e bármi jó vége, mert valószínűleg nem. Tehát mi az, amit tehet? Beszélgessenek, lehetőleg minél többet és minél többet ítélkezés nélkül! Ha olyan a viszony, vonja be a problémába a fiú apját vagy valamelyik másik felnőtt rokont, akivel jó a kapcsolata. A beszélgetések során ajánlják meg neki a pszichológiai tanácsadás lehetőségét, minél inkább a pozitív motivációt (milyen célból, miért, nem mi helyett vagy ellen) előtérbe helyezve. Az egyetemek egy részén elérhető pszichológiai tanácsadás ingyenesen is, érdemes lehet utánajárni. Természetesen ezt a fiának kell megtennie. Kereshet pszichológust saját maga számára, aki segíti Önt ebben a folyamatban, átbeszélik a lehetőségeket, feldolgozzák az Ön élményeit, ahogyan ez a krízis Önt érinti, vagy megállapodás alapján dolgozhatnak a fia leválásának segítésén is. Amennyiben az alkohollal kapcsolatos problémák súlyosbodnak és jelentősen megterhelik a mindennapi életüket, elképzelhető, hogy érdemes lehet valamilyen szenvedélybeteg segítő szolgálathoz fordulni pl. RÉV. Én nem itt kezdeném a jelen információk alapján, de azt Ön tudja jobban, mi zajlik a családjában. Ezek a szolgálatok segítenek hozzátartozóknak is, nem csak a függőséggel élő személlyel dolgoznak. Minden jót kívánok a továbbiakban! Dávid Zsuzsanna